Jegyzet

Nehéz a jegyzetíró dolga, meg kell feleljen önmagának, a hallgatóságnak és a rádiónak is. Olyat mondjon, mely mindhármat kielégíti. Most ez ilyen lesz.

Balogh Istvánról fogok beszélni, az 1917 július 2-án született Balogh Istvánról, mindenki Pista bácsijáról, akinek 100-i születésnapján méltó és igazságos, illó és üdvös ünnepséget tartott unokahúga, Prevozné Balogh Irén kezdeményezésére múlt vasárnap a gönci egyházközség a hívek nagy számú részvételével, s ahová a rendezők engem is meghívtak.

Jelenits Istvánt vittem le és hoztam vissza, s ez az utazás oda-vissza öt óra már maga több jegyzet témája lehetne, mert Jelenits Istvánnal beszélgetni önmagában nagy élmény, hiszen a Tanár úr magánbeszélgetése is nagyobb élmény, mintsem több ünnepélyes beszéd meghallgatása.

Balogh István 1917 júliusában született s lett a magyar egyház apostola 85 éve során. Még nem volt annyi idős, mint Petőfi Segesvárott, amikor tábori lelkészként kikerült a frontra 1944-ben. Majd jött az orosz fogság, a számtalan fogolytábor, ahol volt szerencsém, hogy együtt raboskodott két nagybátyámmal is, ha nem is egyszerre, de egymásról tudva. Mire jó a Gulág? Semmire és mégis, egy barátság kialakulására s nekem, fiatal ügyvédnek, hogy megismerkedhessem egy kiváló pappal, aki nem jött haza, amikor elengedték volna, mert vallotta, amíg magyar rabok vannak a fogolytáborban, addig papra is szükségük van. S amikor a Rákosi - érában hazajöhetett az ÁVÓ vette át, bezárták, faggatták, kínozták, de rendületlen keménységéből nem engedett. Végül el kellett engedni, s akkor az Egyházügyi Hivatal vette kezelésbe, de ők se tudtak mit kezdeni vele. Több kisebb állomás után 1965-ében került az Isten háta mögötti Göncre, ahol 23 évig volt plébános.

Nem lehet megrendülés nélkül olvasni a mostani évfordulóra kiadott, a gönci, hívek emlékezéseit olvasó kötetet, miként emlékeznek legegyszerűbb hívei Pista bácsi majd negyedszázados ottani működésére,a gyerekek felkarolására, a hittanórákra, a kemény megpróbáltatások kemény elviselésére és a kiállására. Miként segítette nem csak faluja híveit, de a környék és a kerület összes papját, szerezte Trabantok százait, hogy könnyebben mehessenek a filiákba, gyerekek tucatjait egyház iskolákba segítendő. Már az internet előtt olyan hálózatot szervezett, ahol mindenki megtalálta, amit keres, orvost, ügyvédet, jó szót, iskolát, segítséget. Mindenre volt valakije és mindenkin segített, aki hozzá fordult, vagy aki nem, de ő tudta, segíteni kell.

Az egri érsek mondta a hálaadó misét, aki személyesen nem ismerte őt, de tudta, hogy 100 éve született papjának híre és elismertsége mögé neki is oda kell állnia, hiszen ilyen pap nem sok volt a múlt század második felében. Részt vett a misén Navracsics Tibor az Európai Bizottság kultúráért felelős biztosa s megadta Pista bácsinak a tiszteletet Surján László egykori KDNP elnök, Népjóléti miniszter és volt európai képviselő is.

S persze a gönci hívek százas nagyságrendű tömege, akik a mise és a templomban történt emléktábla avatás után nagy számban maradtak együtt személyes beszélgetésekben is dicsérni Pista bácsit, akinek itteni jelenléte még ma is könnyeket, a hála könnyeit csalja sokak szemébe.

Jelenits István hosszú beszédben ismertette Pista bácsi életútját s bizony ő, az sokat látott, idős piarista is elérzékenyült, amikor személyes emlékeiről beszélt,a piarista diákokkal itt töltött sí táborokról és a sok segítségről, amit ők is kaptak Balogh Istvántól.

Majd egy tucat környékbéli paptestvér is eljött, koncelebrálni és emlékezni. Mert jó volt emlékezni olyan valakire, aki rendületlen hűséggel állt ellen a Sátán minden cselvetésének, erőszakosságának vagy kecsegtetésének. Hite rendíthetetlen volt s ez adta, hogy ilyen volt élete is, ilyen volt segítőkészsége. Ő nem csak tudta, de mindennapjaiban is megélte a főparancsot és annak kiegészítéseként a felebaráti szeretetet is. Példáját felmutatni, mai keresztények kötelessége még akkor is, ha tudjuk, ez a példa ma már olyan magasra tett léc, amit egyre kevesebben és egyre ritkábban tudunk átugrani.

De ne mondjunk le róla!