A Zenei Kincsestárban a barokk zene alapműveiből hallunk két újszerű felvételt. Az óbort Jean Rondeau régizenei együttese tölti vadonatúj tömlőbe, amennyiben friss, izgalmas és vérpezsdítő előadásban játsszák el Johann Sebastian Bach 1052-es jegyzékszámú, d-moll concertóját. Bach, aki éberen figyelte és tanulékonyan tette magáévá a korabeli Európa minden zenei újítását, szólóhangszerekre szerzett kíséretes versenyműveiben sem tagadja meg önmagát. Ha Vivaldit és a többi olasz hegedűvirtuózt elsősorban a szólista virtuozitása, Corellit pedig inkább a zenekari hangszercsoportok párbeszéde érdekelte, Bach, a billentyűs többszólamúság nagymestere ötvözi a két irányzatot. Concertói ettől nyernek sajátságos zamatot: akár egyetlen, színpompás hangszer szólamai, úgy szólalnak meg benne szóló és kísérőszólamok.
A d-moll Bach-concertót követően hallgassuk meg búcsúzóul az 1056-os jegyzékszámú, f-moll koncert zárótételét.
