Az elmúlt hetek szerda esti zongoristája Tzimon Barto volt műsorunkban, aki Bach Goldberg-variációit követően Schubert szerzeményeiből játszott. Mielőtt búcsút vennénk Barto remek Bach- illetve Schubert-albumától, következzék három gyöngyszem a művész kivételesen invenciózus Rameau-lemezéről, amellyel érvényes választ adott arra a kérdésre, érdemes-e a régi korok zenéjét az utókor szemüvegével olvasni. Például romantikus nézőpontból a barokk billentyűsirodalom gyöngyszemeit. A három Rameau-miniatűr alapján a válasz kétségkívül: igen.
Rameau billentyűsdarabjai után következzék Bach korálelőjátéka, a Nun, komm der Heiden Heiland. Barto játéka remekül rávilágít a két kortárs zeneszerző esztétikai felfogása közti különbségekre. Míg Rameau hatása az impresszionisztikus elbűvölés és hangulatteremtés, Bach ezúttal is monumentális konstrukciójával, szólamainak szigorú és feszes logikájával nyűgözi le hallgatóját. Ha Rameau az érzetek, úgy Bach a gondolatok nyelvét beszéli – Barto pedig mindkettejükét.
Rameau és Bach után Schubert. Tzimon Barto a 4. Impromptut játssza a 899-es számú sorozatból.
