Megesik olykor a művészetek történetében, hogy a legfelkészültebb mesterek tündöklését homályba borítja egy követő lángoló tehetsége. A történelem ilyenkor kárpótlással tartozik a mestereknek, akik nélkül nem született volna meg a géniusz. Johann Pachelbel története ezt a képletet példázza. Az 1653-ban, Nürnbergben született zeneszerző előbb a bécsi Stephansdom másodorgonistája volt, majd Eisenach és Erfurt udvari zenemesteri állását töltötte be. Olyan tökélyre vitte a kecses zenei gondolatok és a bámulatos szerkesztés elegyítését, hogy azon csak csodálója, a nagy Bach tehetett túl. Reinhard Goebel és a kölni Musica Antiqua együttes ma Pachelbel szalonzenéjéből, asztali muzsikájából játszik. Elsőként a G-dúr szvitet.
Pachelbel e-moll szvitje következik, négy tételben.
Befejezésül egy A-dúr áriát és variációit halljuk.
