Akvarell

„Szándékom az, hogy a népművészet tiszteletben tartásával, de nem másolásával – értékeink ne csak a múzeumok óvó, de zárt falai között maradjanak, hanem életünk részévé váljanak, tovább élhessenek, megbontva mindjobban uniformizálódó világunk egyhangúságát, szürkeségét.” – vallja Göbölyös Márta iparművész, aki „a szelíd szekszárdi dombok és a Duna közt elterülő sárközi faluban, Őcsényben .a szépséget töményen kapta: szőttesek, hímzések, bársonyok, selymek, brokátok, kasmírok, gyöngyök – hihetetlen gazdagságban vették körül. "A természeti és tárgyi szépség, melyben éltem- meséli a művész - belém ivódott, és valamikor kitörni készült". Ez a kitörés életének egy válságos időszakára datálódik, a rendszerváltás után sok cég megszűnt Magyarországon, az egyik épp Márta munkahelye volt. A szépséget, amely körülvette a Sárközben, a hagyományokat, amelyekkel együtt élt és az önkifejezés módját együtt találta meg a bőrben, amelyet textilként kezel. Keze nyomán káprázatos szépségű estélyi ruhák és finom mellénykék, csinos kalapkák születtek, amelyek számos nemzetközi (köztük milánói és tokiói) és hazai kiállításon arattak sikert. Göbölyös Márta ott volt Milánóban 2013-ban, a kortárs szakrális textilek kiállításán 2015-ben, tavaly márciusban az "Öltözékek üzenete" c. kiállításon - és hogy ha mindez nem volna elég: egyre szaporodnak zászlói is, amelyek nem a megszokott értelemben vett nemzeti vagy szakrális zászlók, hanem: "égre akasztott textilképek". Egy reprezentatív katalógusról és egy még sok meglepetést tartogató életműről beszélgetünk a mai Akvarellben.