Zenei kincsestár

A kiadós ünnepi ételek után bizonyára Önöknek is jólesne egy kis könnyű zenei csemege. Ha így van, tartsanak velünk az olasz vígopera nagymestere, Gaetano Donizetti 1832-ben bemutatott vígoperája, a Szerelmi bájital kulisszái közé. S hogy mi különbözteti meg a vígoperát a tragikus operától? Talán jól jellemzi a különbséget, ha szemügyre vesszük, milyen fordulatot vesz az opera két válfajában a szerelmi háromszög szituációja. Míg a nagyoperában a harmadik felbukkanása az érzelmek kiúttalanságába, gyakran halálba torkollik, a vígopera képes megkönnyebbüléssel enyhíteni a reménytelen szerelmek terhét. Esetünkben a fiatal és csinos Adina és titkos lovagja, Nemorino szerelme elől tűnnek el az akadályok. Méghozzá olyan szerencsés módon, hogy az Adináért epedő, öregedő Dulcamara sem válik nevetség tárgyává. Donizetti elragadó muzsikája máig frissé és üdévé teszi a vígopera évszázados dramaturgiai fogásait. A londoni Covent Garden Operaház 1976. január 7-i előadásának fölvételén Adina szerepében Yasuko Hayashi, Nemorinót José Carreras kelti életre, Belcore szólamát Thomas Allen, Dulcamarát Geraint Evans énekli. A színház ének- és zenekarának élén John Pritchard.