A Zenei Kincsestárban egy olyan kincsesládikót nyitunk fel, amely a komolyzene rajongóinak sokasága számára jelentette a mostani karácsony legizgalmasabb meglepetését. Cecilia Bartoli, a koloratúra-éneklés királynője, a barokk áriák specialistája időről időre előrukkol egy-egy olyan albummal, amely már-már feledésbe merült, ínyencek számára is meglepetéseket tartogató zeneműveket kelt életre. Vivaldi-, Gluck- és Salieri-albuma, a szentpétervári és a római barokk operaházak ritkaságait bemutató lemezei után Bartoli művésznő ezúttal olyan áriákat adott közre, amelyek a korszak igen hamar népszerűvé vélt hangszere, a cselló hangját társítják az operaénekes szólama mellé. És mert az énekes illetve a hangszeres bravúroknak egyaránt Velence volt egyik bölcsőhelye, nem meglepő, hogy a lemez Velence négy óriásának csodálatos szerzeményeivel indul. Halljunk előbb egy részletet Antonio Caldara Nitocri című, 1722-ben bemutatott operájából. Cecilia Bartoli partnerei Sol Gabetta csellóművész, valamint a Cappella Gabetta zenei együttes András Gabetta vezetésével.
Míg az elhangzott Albinoni-operát Bécsben mutatták be Velence zenei exporttermésének részeként, Tomaso Albinoni Aurora születése című operájának a velencei publikum tapsolhatott első ízben 1710-ben.
Domenico Gabrielli elsősorban a Szent Márk székesegyház számára írott, hangszerkíséretes kórusműveiről nevezetes. 1687-ben, Bolognában bemutatott operájában, a Szent Zsigmond, Bologna királyában ugyancsak megfigyelhetjük a visszhanghatás alkalmazását, amely Gabrieli fő védjegyévé vált.
Búcsúzóul a velencei komponisták fejedelme, Antonio Vivaldi 1719-ben, Mantovában színre vitt Titus Manliusából következik Vitellia áriája.
