Kapcsolatban

A Václav Klaus Intézet is hallatta hangját szerdán. Az intézet nyilatkozatában a kommunista feljelentőkhöz hasonlította a pápának levelet író katolikusokat. Az intézet szerint Dominik Duka az utóbbi évtizedekben többet tett a cseh katolikus egyházért, mind számos más egyházi személy együttvéve. A hír kapcsán érdekelni kezdett a lázadás, a kétely szelleme, amely különösen a nagyböjti időszak kezdetén – megjelenik a magánbeszélgetésekben is.

Erre kerestem a példát Márai Sándornál az „Egy polgár vallomásai” című regényben, amely majdhogynem irodalmi Nobel-díjat hozott az írónak. Egy részletet szeretnék ismertetni Önökkel, azután visszatérünk majd napjainkba. (Márai itt leírja: azt gyónta egy paptanárának, hogy megrendült a hite Istenben... A tanár kicsapatta volna az iskolából és a kongregációból - az írót csak apja tekintélye mentette meg ettől.)

Nos, vajon mi a helyzet ma?
Mit kell megértenünk és áttekintenünk. Kik az unokáink? Mifélék? Érdekes módon a múlt két hétben nem az erkölcsökkel foglalkozók kutatták a fiatalok szokásait, hanem a reklámok sikeréért aggódó marketingesek végeztek felmérést. Ebből kiderül:
ezek a fiatalok már nem a fogyasztást, hanem az élményt keresik -, azaz azt, hogy a márka révén egy közösséghez tartozhassanak.
A jövőben minél személyesebb és autentikusabb kötelék kell, hogy kiépüljön a márka és a fogyasztók között.
Ez az elvárás, a személyes és autentikus kötelék, mint feltétel, megjelent abban a helyzetértékelésben is, amit két hete a Szentayától is idéztünk, s ami a hamis hírek terjesztésének következményeiről, és a manipulációról szólt. És ezzel visszajutottunk oda, ahonnan kezdtük. Lázadni és kritizálni lehet, de a nagyböjti időszakban elsősorban cselekvő vagy múlasztó önmagunkkal kell szembenéznünk. És a külvilág ha meg is kívánna támogatni bennünket – csak személyesen tudja ezt hatékonyan megtenni… Hogy az elvárt „autenikus kötelék”-ből mennyit lehet elérni on line módon, az majd kiderül. Ám, mint a kutatásból kiviláglik: akár márka révén is – de közösséghez akarnak majd tartozni. Alighanem senki sem kerülheti meg, hogy mint teremtmény, teremtőjéhez forduljon, ha meg akar érteni valamit a világból. Ebben kell majd őket segíteni – el- és megítélés helyett. Mert a lázadás is természetes, de jó esetben visszavezet a teremtőhöz.