Ma este Reinhard Goebel és régizenei együttese, a Kölni Musica Antiqua muzsikusainak nyomába szegődünk, hogy felkeressük a nevezetes párizsi balettet a Napkirály udvarában. Az 1632 és 1687 között élt Lully olyan tekintéllyel irányította Versailles, Párizs és az egész francia királyság zenei életét, ami talán csak a marsallok teljhatalmával vethető össze. Szerzeményeinek minden hangján érezni a reprezentáció szándékát. Ezek a muzsikák mind kimértek, látványosak és emelkedettek – nyoma sincs bennük az olasz barokk lágyságának és melegségének. De hisz balettzenék, amelyek különféle allegorikus történetek, élőképek és mitológiai cselszövések aláfestéséül szolgáltak. Az antik mitológiából merített történetek akkoriban széles körben ismertek voltak, így a zenének nem volt feladata, hogy különösebben szenvedélyes és személyes hangot üssön meg. Ami pedig a francia galantériát illeti? Szokásban volt, hogy az arisztokraták maguk is részt vettek egy-egy élőképp bemutatásában. Egyes tételek és táncok az örökkévalóságig őrzik egy-egy udvarbeli hölgy nevét, akinek fellépéséhez Lully szerezte őket.
