Látványos

A szentendrei művésztelep a trianoni döntés után a nagybányai festőiskola hagyományaira épülve jött létre. Az alapítók 1927-ben vehették birtokba Duna közelében lévő Pagony egyik szögletét, és építhették, illetve toldozgathatták-foltozgathatták műtermeiket. Ezek helyére a kulturális kormányzat 1972-ben tizenkét, csak nyáron használható műtermet építtetett, valamint a városban létrehozott egy másik telepet is, így az 1970-es évektől a pagonyi festőművész közösség Szentendrei Régi Művésztelep néven jegyezte és jegyzi magát. Kellő karbantartás hiányában azonban a művésztelep műtermei pár évtized alatt romokká váltak, a 2000-es évek elejére emberi tartózkodásra alkalmatlanná vált.
A Szentendrei Régi Művésztelepen a különálló épületekben lévő tizenkét műterem teljes felújítása és az egyhektáros Duna-parti park megújítása 2012-ben kezdődött. A hagyományoknak megfelelően 12 műtermet alakítottak ki, amelyekhez közösségi épület és kamaragaléria kapcsolódik. A megújult műtermek egy részét pályázat útján, határozott időre, önállóan alkotó képzőművészek kapják használatba, másik részére pedig – úgynevezett csoportos műteremként –, rövidebb idejű használatra, közösen dolgozó művészek jelentkezhetnek. 2013-tól a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft központja is a művésztelepen található. Tardy-Molnár Annát, a MANK ügyvezetőjét kértük arra, hogy mesélje el, milyen látvány tárul elénk, amikor belépünk a kis Dunához közeli utcából a Szentendrei Régi Művésztelepre.
Nemcsak műtermében, hanem a Szentendrei Régi Művésztelep múltjába is kalauzolt minket Bereznai Péter, festőművész. Hogyan alakult a művésztelep? Hogyan kerültek Szentendrére a művészek? - erről kérdeztük.
Aknay János Kossuth-díjas szobrász és festőművész 1970-ben költözött Szentendrére. Volt még lehetősége arra, hogy megismerje a művésztelep egykori légkörét.