Zenei kincsestár

1786 – Prága; 1787 – Bécs. A két évszám illetőleg helyszín a legtöbb zenekedvelőnek eszébe idézi a sevillai szédelgőt, ismertebb nevén Don Giovannit, akinek a középkortól kísértő alakját Mozart és Da Ponte ekkor tette végleg halhatatlanná. Don Giovanni figurája, aki a középkori moralitás világából indult világhódító útjára, eredetileg a női szíveken gátlástalanul keresztülgázoló nőcsábászt testesítette meg, akit hűtlensége és pökhendisége végül pokolra juttat, amikor kihívóan ujjat húz a túlvilág hatalmaival. Amikor párbajra hívja áldozata, a párbajban megölt Kormányzó temetői szobrát, Don Giovanni az erkölcsi renddel szegül szembe. El is nyeri méltó büntetését: a pokol lángjai nyelik el. A hátborzongató elemektől sem mentes tanmesét Mozart előtt már számtalanszor színpadra állították egy Tirso Di Molina nevű spanyol szerzetes fáradozásainak hála, aki tanulságos színjátékot farigcsált a legendából. Don Giovanni utóbb jó néhány szerző képzeletét rabul ejtette Moliére-től Puskinig és Glucktól Richard Straussig. A Figaro házasságával egy csapásra közönségkedvenccé vált szerzőpáros, Mozart és Da Ponte maguk sem akartak talán többet, mint friss felfogásban játszani el az unásig ismert történetet. Csakhogy – mint utóbb kiderült – nem jelentételen körülmény, hogy Mozart személyében az emberi lélek egyik legjobb ismerője ragadott tollat, hogy zenét szerezzen Da Ponte szüzséjére. Ha a Figaro nőalakjainak ábrázolásánál Mozart minden korábbi példát túlszárnyalt a lélektani árnyalatok vonatkozásában, a Don Giovanni végképp felülmúlhatatlan. Mozart zenei karakterábrázolása ugyanis a Don Giovanni-történet korábban ismeretlen olvasatára irányítja a figyelmet. Amikor hangokba önti Don Giovanni három áldozatának alakját, Mozart tökéletesen elkülöníthető ábrázolását adja három nőtípusnak. Zerlina alakjában a közrendű, mégis agyafúrt nőcskét, Donna Elviráéban az emancipált, uralkodó hajlamú, kissé bestiális nőt, míg Donna Anna szólamában az emelkedett, szenvedései közt megnemesülő asszonyt mutatja föl. Nem jelentéktelen kihívás tehát, ha a három szerep pályafutása során elér egy énekesnőt. Kivált, ha módja nyílik egyszerre megmutatni a bennük rejlő, hajszálfinom árnyalatokat! Rost Andrea erre a ritka kalandra vállalkozott, amikor a Pál Tamás által vezényelt Liszt Ferenc Kamarazenekarral lemezre vette a Don Giovanni három nőalakjának áriáit. A Zenei Kincsestárban ma este ezeket halljuk.