Kvaterka

Jó pár évvel ezelőtt történt, szombat este volt, fél tíz is elmúlt már. Csöngött a telefon:
- Dr. Szabolcs Zoltán - mondta a hang a vonal túlsó végén. - Ma éjszaka alkalmas lehet.
- Ma éjszaka? – kérdeztem vissza? Szombatról vasárnapra virradóan, amikor épp lefeküdni készülök, és rém fárasztó volt az elmúlt hét, pont most mehetek riportot készíteni a rádiónak egy szívátültetésről? – gondoltam magamban, de persze igyekeztem vidáman és jókedvűen válaszolni.
Hiszen mégiscsak én szerettem volna egy ilyen lehetőséghez jutni. Riportot készíteni, ott a műtőben egy szívátültetésről. Végül is hány embernek adatik ez meg?
- Indulok - mondtam. – És meddig tart ez? – kérdeztem, számolgatva magamban, hogy ha most fél tíz, tízkor elkezdődik, addig épp beérek a klinikára. És tán még aludni is tudok valamicskét.
- Annyire nem kell sietni, mondta a hang a telefon túlsó felén – szerintem olvasott a gondolataimban, és mulatott rajtam. Biztos arra gondolt, hogy egy puhány lelkű riporter most bele kóstolhat a szívsebészek mindennapjaiba.
- Negyed három körül kezdünk, a reggelit pedig már otthon esszük meg - tette hozzá Dr. Szabolcs Zoltán, ezzel megadva nekem a kegyelemdöfést.
Nem is mondom tovább, hajnali fél három körül kezdődött a műtét, a vasárnapi reggelire pont nem értem haza, de ott voltam és riportot készítettem az ország első olyan szervátültetésén, ahol egy menetben a beteg új szívet, és új vesét kapott. A műtétet Dr. Szabolcs Zoltán vezette.
Vele készült a mai Kvaterka.