A Zenei Kincsestárban ismeretlen későbarokk kamarazenét hallhatunk Európa két szegletéből. Míg Itália minden zenei újítás bölcsője, a jómódú északi kereskedőnemzetek ugyancsak tanulékonyan követték az olasz példát. Ennek tanúbizonysága az olasz mesterek fogásait minden tekintetben követő északi mesterek életműve. Ton Koopman Amszterdami Barokk Együttese először Willem de Fesch Triószonátáját játsszák, amelynek behízelgő tónusáról a barokk közkedvelt hangszere, a harántfuvola gondoskodik.
A dán Bartholomeus Ruloffs még a XIX. században is életben tartotta a barokk kamaramuzsikálás formáit. Hegedűre, csellóra és csembalóra írott szonátája a bizonyság rá.
Hendrick Focking ugyancsak a régi északi zenemesterek utódja volt végig a romantika korában. Harántfuvolára és kíséretre szerzett szonátáját halljuk.
Utolsó zeneszerzőnk, Johann Heinrich Schmelzer Bécsben alkotott. X. sonatáját a legavatottabbak, a Bécsi Concentus Musicus zenészei adják elő.
