A Zenei Kincsestárban az 1935 és 1992 között élt kiváló magyar zeneszerző, Vántus István kompozíciói hangzanak fel. Iskolateremtő zeneelméleti szakemberként Vántus István a hangok filozófiai összefüggéseit éppolyan fontosnak tartotta, mint az általuk kiváltott akusztikus hatásokat. Felfogásában a zene elsősorban nyelv, amely a lét alaptitkait juttatja szóhoz a szavaknál közvetlenebb, elementárisabb módon. A zeneművészet ebben az értelemben a lét alapjainak aszketikus, emelkedett faggatása. Az elsőként felhangzó, Gemma címet viselő alkotás Vántus Istvánnak az antik kultúra iránti vonzalmairól is számot ad. Noha a szerzemény gyászzene Maros Rudolf emlékére, hangvétele sztoikus derűt sugall. A Weiner kamarazenekar élén Weninger Richárd.
Aligha véletlen, hogy Vántus István ugyancsak antik témájú regényt, Móra Ferenc Aranykoporsóját választotta 1975-ben bemutatott operája alapanyagaképpen. A Móra által is parabolikusnak szánt történet egy kulturális korszakváltást, antikvitás és kereszténység drámai konfliktusát eleveníti föl. Vántus zenéje ezt a tragikus alkonyfényt idézi az antik színházat is eszünkbe juttató, letisztult zengéssel. Diocletianus császárt Sinkó György, Prisca császárnét Takács Tamara, Biónt, a sztoikus bölcset Gregor József, Lactantius prédikátort Laczó András kelti életre. A Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara élén Pál Tamás.
