Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban a világhírű Budapest Vonósnégyes játssza Beethoven utolsó befejezett kvartettjét. A 135-ös opusszámú, F-dúr kvartett, amely sorrendben a 16. Beethoven vonósnégyesei között, más műfajokhoz hasonlóan megdöbbentő személyességet mutat. Hol vannak már a vonósnégyes eredeténél álló kedves és meghitt közös muzsikálások! Beethoven a kegyetlen és kérlelhetetlen önvizsgálat műfajává avatja ezt a nagy pontosságot megkövetelő műfajt. A nyitótétel feszes hangvétele máris valamiféle létkrízist sugall, ami csak még inkább elmélyül a második tétel haláltáncában. A lassútétel jóval inkább a halál völgyének komor képzeteit sejteti, semmit megnyugvást keltene, még ha felcsillannak is a remény halvány sugarai. Ami a zárótételt illeti, különféle anekdoták keringene arról, mire gondolhatott Beethoven, amikor a kéziratban efféle megjegyzéseket helyezett el: „Nehéz döntés”; „Meg kell történnie?”; „Meg kell történnie.” Egyes kutatók szerint nincs szó egyébről, mint egy fizetésképtelen zenerajongóhoz intézett üzenetekről. A tétel hallatán azonban úgy érezni, Beethoven inkább a sorssal vívott küzdelmeinek újabb megfogalmazását nyújtja F-dúr vonósnégyesében.