Jegyzet

Jávor Béla: Sem a napot, sem az órát


Egy fiatal fizikussal készült interjú az Új Ember katolikus hetilap utolsó számában az emberiséget fenyegető veszélyekről. Nem először találkozom Hetesi Zsolt nevével, mondandójával, hiszen korábban több médiumban is olvashattam vele beszélgetést. Gondolatait olyan fontosnak tartom, hogy e helyütt is szeretném megosztani a Katolikus rádió hallgatóival.

Hetesi az emberiséget fenyegető fő veszélynek nem csak a széndioxid üvegházhatású gáz elszaporodását tartja, hanem a metán elszaporodását. Elmondása szerint a Föld légkörében ötmillió tonna metán lehet, de a szibériai, Barents tenger alatti fagyott altalajban metán-hidrát telepek találhatók, amelyek tömege akár százszorosát teszi ki a légköri metánnak. Ha a globális felmelegedés folytán a Föld légkörében a fagyott metánhidrát aktivizálódik vízre és metánra esik szét, úgy a metán sűrűség a légkörben megnő. Számítások szerint, ha a légkörben megkétszereződik a metán mennyisége, szélsőséges időjárás változás következik be, melynek hatása a társadalom életére jelentős. Ez sokkal hamarabb és nagyobb mértékben fog üvegházhatást előidézni, mint a széndioxid. Kutatók szerint, ha az emberiség nem változtat eddigi, a természetet romboló magatartásán, ez a következmény már ebben a században is bekövetkezhet.

A globális felmelegedéssel összefüggésben vízhiány is kialakul majd a Föld egyes területein, amely hatalmas migrációt indít majd be, hiszen a szomjazó lakosság megpróbál majd olyan területekre eljutni, például Európába, ahol még van tiszta víz és akkor nincs az a határkerítés, amely a több tíz vagy százmilliós migrációs nyomást elbírná.

Be kell látnunk – ha továbbgondoljuk a tudós mondandóját – másként viselkedik egy migráns, amelyik politikai vagy gazdasági okokból indul útnak és másként, amelyiket éhség vagy szomjúság űz el.

Mégis, mi a teendő? Le kellene szokni a primer és gyorsan kielégíthető örömök fetisizálásáról, a csalfa reklámok keltette indokolatlan fogyasztás célul tűzéséről, amely azt a hamis látszatot kelti, hogy a fogyasztó egyre jobban és jobban él, ha egyre többet és többet fogyaszt. Rá kellene jönni, hogy nem a materiális fogyasztás az ember fő célja, hanem azoknak az erkölcsi értékeknek a megélése, amelyek kiemelnek minket a vegetatív élőlények világából.

Igazából az tud felelősségteljesen gondolkodni, az becsüli meg a természeti környezetet, aki megbecsüli a természetfelettit is, akinek tér- és időbeli horizontja túllép a földi kereteken, hiszi és cselekvéseibe beépíti e Földön és s e földi időn túli teret és időt, vagyis a transzcendenciát.

Sajnos e gondolkodás még azokban az országokban sem nyer teret, ahol a vezető politikusok kereszténydemokratáknak mondják magukat, mert hiszen, ahogy a Mester mondta: nem a szavak, hanem a tettek, a cselekvés számít.

Ezekre az aggodalmakra szokták közbevetni optimista vagy defetista emberek, hogy az eggyel korábbi századfordulón, az 1800-as évek végén a lóvasút egyre gyorsuló növekedése felvetette azt a komolyan veendő jóslatot, miszerint az 1900-as évek közepére már másfél méter magasan fog állni a lócitrom a pesti utcákon és lám, nem lett igazuk, hiszen paradigmaváltás történt és a lóvasút kiment a divatból. Majd bizonyára most is így lesz. Még ez is lehet, de ahogy a mondás tartja: - Ha békét akarsz, készülj a háborúra.

Elegendő belátnunk, hogy nem véletlenül írta meg János a Jelenések könyvét. Egyszer minden valósággá válik. Nem tudjuk sem a napot, sem az órát.

De legalább ne mi siettessük!