Akvarell

Néha csupán egy szó, egy röpke mozdulat elegendő arra, hogy felidézze egy barát vagy egy híres ember alakját. Lett légyen néhány esztendő, hogy utoljára láthattuk, vagy akár száz éves távolság választ el tőle. Az időt ugyanis átíveli a gondolat, a tehetség és a barátság oly sokrétű köteléke, hogy az még a mulandóságot is meghátrálásra készteti. A velünk maradó történetek, szavak, írások, hangok erejével idézzük meg mai műsorunkban nagyjainkat.

Születésnapos lett a hírös város. Kecskemét 650 évét méltóképpen felidézni, az utcáin felbukkanó régmúlt időkből itt maradt alakjainak megrajzolásával is lehet. W. Barna Erika kézíráskutató és grafoterapeuta egy olyan tárlatot állított össze, ami talán páratlan a maga nemében.

Koppány Zsolt író, esszéista nem csupán könyvet írt Kocsis Zoltánról. Hanem mementót állított egy barátnak: papírba vésett történetekkel és elhomályosuló képekkel szögezte a konokul kattogó idő számlapjára a két éve elhunyt művész és ember alakját. Beszélgetésünkben nem csak ő, hanem Pilinszky is átlép az innenső partra, hogy jelet hagyjanak akár tintával, akár vésővel a jelen ajtaján.

(kép forrása: internet)