Péntek esti régizenei válogatásunk időről időre azzal szembesít bennünket, miért érdekli a ma emberét két és fél – három évszázaddal ezelőtt élt emberek muzsikája. Amióta a zenekultúra elsajátította a történelmi érdeklődést, úgy fordulunk az egyes stíluskorszakok örökségéhez, mint sajátos ízű csemegékhez egy hatalmas választékból. Bach, Händel vagy Mozart idején, de még a bécsi klasszika alkonyán is elképzelhetetlennek számított, hogy bárki is akár csak évtizedekkel korábbi, divatjamúlt muzsikákban lelje gyönyörűségét. A historikus érdeklődés Mendelssohn reveláció számba menő Bach-fölfedezéséhez kötődik, ami épp meg is felelt a romantikus korszellemnek, amely régi korok kulisszái között találta meg eszményképeit. Ami a barokk mestereket illeti, a kellem és az ékesszólás iránti vonzalom voltaképp sohasem veszett ki az emberiségből. Ha például karácsonyi díszítésről vagy épp menyasszonyi ruhákról van szó, legtöbbnyire ma is a barokk példákhoz fordulunk tanácsért. A szép önmagáért való kultusza, az elegancia és a ragyogás korszaka ez. Különösképp az olyan alkotók műveiben, akik eredetileg is a reprezentáció, a fényűző udvari látványosságok szolgálatába állították művészetüket. Ma efféle zenei pompát kínálunk Kedves Hallgatóinknak. Georg Friedrich Händel concerto grossóiból Rolla János együttese, a Liszt Ferenc Kamarazenekar játszik. Elsőként az opus 6-os sorozat 9, F-dúr concerto grossójának három tételét halljuk.
