Jegyzet

Jávor Béla: Róka a szőlőben


Az első ünnep a szőlőben minden évben Szent Vince napja, január 22-ike. Az idén is, mint minden évben összejöttünk barátainkkal a csobánci szőlőmben, engedve sokéves rituálénknak s újra végigjártuk , megkerülve, négy sarkán meg-megállva, ahol el-elmondtam Vince életének egy-egy állomását, vértanúságát és ennek évezredes tiszteletét s a hozzá kötődő szokásokat, mondókákat, melyek legismertebbike: - Ha csorog Vince / Tele lesz a pince! Célozva ezzel az időjárási jóslatra. Nem elég a szőlő sarkain Vincére emlékezni, egy-egy Üdvözlégyet is elmond a csapat, kérve Vince mellett a Szűzanyát is, óvja a szőlőt és termését mindenféle betegségtől, peronoszpórától, lisztharmattól, de jégesőtől, szárazságtól is, mert a szőlő a szüretig még vagy 240 napig kinn alszik a hegyoldalban. A liturgiához tartozik a szőlő négy sarkának meglocsolása szentelt borral, amely már pár éve nincsen, pedig évtizedeken keresztül megszenteltettük borainkat Buda egyik legrégibb templomában, de a másfél évtizede jött új plébános nem ért egyet ezzel a szentelménnyel (mint meg is mondta), így bár Máriazellben, Pannonhalmán, Egerben s ki tudja még hány helyen Szent János napján a bortermelők megáldhatják a boraikat, nálunk a vár aljában erre nincs lehetőség. Így hát szenteletlen tavalyi borral locsoljuk meg a szőlőt, a Jóisten úgyis tudja, miért szenteletlen, s nem rója fel hibának. Nekünk.

Az utolsó szőlősarok és az utolsó ima után előkerülnek a metszett borospoharak s megkóstoljuk az újbort, amely már túl van a második fejtésen és egyre letisztultabban mutogatja oroszlánkarmait. No, de most már üljünk asztalhoz, mert nem csak borral él az ember, hanem malacpörkölttel és füstölt főtt csülökkel is, s ha már ennyit utaztak, nehogy vissza kelljen vinni őket, szégyenszemre Budapestre.
Ebéd végeztével, már a vargabéles után kezdődik a tislizés, ahogy Márai írta, az asztali beszélgetés, amikor a nadrágszíjat kissé kiengedve megadjuk a gondolatoknak azt, amit eddig a gyomornak. A kellemes asszociációkat, az anekdotákat, egykor volt történeteket szőlővel, borral kapcsolatban. Mégis egyre inkább visszatér a társaság ahhoz, amit ma a szőlőben látott. Mi volt ez?

Egy róka. Egy róka, amely szépen elnyúlva feküdt két sor tőke között, kissé vicsorítva e világra, amelyet nem túl régen hagyhatott itt, mert még elég rendezett volt őkelme bundája, bojtos farka. Ki sem kezdte még állat, persze tél van, a halott eltakarító bogarak még téli álmukat alusszák.
Furcsa ez a róka itt a szőlőben elfeküdve, bár tudom, hogy itt a csobánci hegyen sok a vadállat, minden évben látok és hallok fácánokat, őzeket, nyuszikat, estefelé ha lassan jövök kocsimmal, a reflektorfénybe mindig kerül egy-egy róka. De ezek élnek, míg ez a koma már meghótt.
Lion Feuchwanger könyve jut eszembe, a Rókák a szőlőben, mert ez a róka most tényleg itt van a szőlőben. A beszélgetés a rókák megítélésére fordul, van a néptudatban valami elítélően megbocsátó a rókákkal szemben. Igaz, hogy rabolja a baromfiállományt, de ravaszul teszi és ez a ravaszság, ami egy valódi rablónál súlyosbító, itt enyhítő körülményt jelent. A róka és a szőlő közismert szállóigéje (Savanyú a szőlő) az elérhetetlen vágy tagadását jelenti, de közismert a róka és a holló valamint a róka és a gólya meséje is. Csak Aezopusz állatmeséiben huszonötször szerepel egyik főhősként a róka. Ez is mutatja ravaszságának megbecsültségét és persze jó kinevetni, amikor ravaszsága időnként felsül.

Az emberi foglalkozások között leginkább az ügyvédekhez hasonlítják a rókákat, furfangosságukért, ravaszságukért, s persze az ügyvédek presztízse sem érintetlen e rókatermészet okán, ravasz – mondják - de megkopaszt. S bár magam, nem kevés becsületben megőszült, tisztességes ügyvéd kollegát ismerek, mégis, elég egyetlen eset, hogy általános vélemény szülessen és kimondassék a negatív szentencia.

Hosszúra nyúlt a Vince-napi ebéd, Szabó úr, a vincellérem le is ment közben a pincébe utánpótlásért, feltölteni a poharakat az asztalon, de végül csak haza kellett menni a vendégeknek. Szabó úr megígérte, hétfőn hoz egy ásót és eltakarítja a róka komát. Találóan mondta búcsúzáskor egyik barátom: - Úgy tűnik, ez az év a Róka éve lesz most már!

Csak nem tudom, ez most jót vagy rosszat jelent?