A Zenei Kincsestárban a XVII. századi Velence kimeríthetetlen zenei gazdagságából bukkan a felszínre négy eddig ismeretlen remeklés a kiváló magyar szoprán, Baráth Emőke jóvoltából. A művésznő Francesco Corti régizenei együttesével, az Il Pomo Doro-val készítette el frissen megjelent lemezét, a Monteverdi utáni korszak közkedvelt műfajait: kantátákat és lamentációkat ébresztve föl Csipkerózsika-álmukból. S velük együtt egy szinte teljesen ismeretlen zeneszerzőt, a zenetörténet kevés női komponistájának egyikét. Az 1619 és 1677 között élt Barbara Strozzi élete valóságos velencei kalandregény. 1631-ben egy tehetséges leányzót vittek el a Monteverdi tanítványából jeles zenemesterré vált Francesco Cavallihoz, hogy tanítsa meg a zeneszerzés és a hangszerjáték rejtelmire. A tálentumos, mindössze 12 esztendős kislány képzéseinek költségeit egy nemesúr vállalta magára, és bár Cavalli idővel gyámatyjává lett, a növendék mégis a nemesúr családnevét tette halhatatlanná. A feltételezések szerint a hölgy a nemesúr vér szerinti leánya volt. Ami pedig zenei rokonságát illeti: mindent elsajátított a kortársak, Cavalli és Cesti stílusából, és szerzeményeinek előadásával is elismerést aratott. Áriáiban – férfi kartársaihoz hasonló módon – vigasztalhatatlan szerelmesek panaszát énekli meg, megejtő finomsággal.
