Jegyzet

Jávor Béla: Az én novellám

2004 nyarán, augusztusban egy gemenci vadászházban töltöttem egy hetet, egyedül, nyári, irodalmi szabadságom idején. Nem volt vadászszezon, így egymagamban írtam, olvastam, úsztam nagyokat a Dunában és élveztem a magyar nyár és az elvonultság minden örömét.

Ekkor jutott eszembe, hogy írok közelebbi és távolabbi barátaimnak, írják meg egy rövidebb-hosszabb ajánlásban, melyik a kedvenc novellájuk, amely kérésem persze a lehetetlenre irányult, hiszen vannak kedves íróink, sőt vannak kedves írásaik, novelláik, no de egyet kiragadni szinte a lehetetlennel határos. Mégis elküldtem húsz-huszonöt levelet, amikor hazajöttem, és barátaim voltak olyan kedvesek, hogy kisvártatva érkezni kezdtek a válaszok, az ajánlások és a novellák címei.

Annál inkább meglepő volt ez a válasz mennyiség, mert ezek a barátaim mind elfoglalt emberek voltak, hogy mást ne mondjak Mádl Ferenc, akivel akkor már tíz éve minden hónapban együtt vacsoráztam az általam alapított Apostolok asztaltársaságban minden hónap utolsó péntekén, természetesen – nomen est omen - az Apostolok étteremben. Mádl Ferenc akkor épp a Magyar Köztársaság elnöke volt, de mégis szívesen vett részt ebben a cselszövésben.

Vagy Erdélyi Zsuzsanna, a magyar néprajz értékmentő utolsó nagyasszonya, akivel együtt alapítottuk 1989-ben a Keresztény Értelmiségiek Szövetségét, s akivel a KÉSZ szakadása után is megmaradt a baráti viszony esti telefonbeszélgetésekben és az évi Béla-napi kakaspörköltek jóízű élvezetében.

Válaszolt Jókai Anna, Gyurkovics Tibor, akikkel baráti társaságokban tartottuk kellemes vacsorákon a kapcsolatot, de hosszú ajánlást írt Kásler Miklós is, aki akkor még nem volt miniszter, „csak” az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, de vette a fáradságot és hosszú ajánlásában sokkal többet megfogalmazott, mint az általa ajánlott Krúdy-novella miértjét, a keresztény értelmiség ars poéticáját.

Nemeskürty Istvánnal 1997-től a Nemzeti kör szűk körű grémiumában ültem együtt hosszú estéket, innen a barátság. Emlékszem egyszer korábban ment el és tévedésből az én fekete átmeneti kabátomat húzta fel s csak a Margit hídon a taxiban jött rá, hogy rossz kabátot húzott, amikor a zsebében megszólalt a telefonom, mert hisz neki nincs is mobil telefonja. Meglepődtem, amikor egy rövid és nevéhez méltóan tömör Tömörkény István novellát ajánlott, s ma 15 év múltán olvasva látom, mennyire igaza volt.

És persze nem maradhatott ki Raksányi Gellért, az örök Kutyu, akivel egy másik asztaltársaságban múlattam havonta egyszer az estéket, élvezve humorát és az asztali beszélgetéseket. De nem lehetett mellőzni ki a gemenci vadászház egykori tulajdonosának, a kalocsai érseknek mai utódját, Bábel Balázst sem, aki egy gyönyörű Móra Ferenc novellával ajándékozott meg.

Különösen érdekes volt nemzetközi hírű informatikus üzletember barátom ajánlása, Kürti Sándor adatmentőé, aki nagy tarokkos lévén két, e kártyajátékkal összefüggő Jókai és Mikszáth novellát választott.

A többi nevet most nem sorolom fel helyhiány miatt, de meg kell említenem, hogy Krúdy Gyula négy novellájával „megnyerte” a versenyt, de Kosztolányi Dezső, Sánta Ferenc, Tamási Áron és Móricz Zsigmond is kapott jelölést.

Ebből a választékból Farkas Olivér, a Szent István Társulat igazgatója kötetet szerkesztett Az én novellám címmel és megjelentette most a Szent István könyvhétre az ajánlásokat és a novellákat is, s mint hallom, az olvasók viszik, mint a cukrot, hisz, ahogy mondja a közmondás: Madarat tolláról, embert barátjáról, de az is igaz,Madarat tolláról, embert a novellájáról, hiszen ki mit választott, annak novellájában tükröződik a választó lelke, mert hisz sokat elárul magunkról, kinek, melyik írását szeretjük.

Bevallom én egy Csáth Géza novellát választottam, s aki elolvassa, bepillantást nyer az én lelkembe is.

Ajánlom ezt a szép és értékes könyvet mindenkinek!