Ma este a romantikus versenymű-irodalom egyik gyöngyszemét, Max Bruch g-moll hegedűversenyét hallgatjuk meg egy igazán parádés felvételről. Noha az 1838 és 1920 között élt német zeneszerző további három hegedűkoncertet és jó pár további hegedűdarabot komponált ezen első, opus 26-os szerzeménye mellett, számára ez a mű biztosít állandó helyet a koncertpódiumokon. Bruchnak egyáltalán nem volt könnyű dolga, amikor 1864-ben belekezdett versenyművébe. Olyan gigászi művek tornyosultak előtte példakép gyanánt, mint Beethoven és Brahms hatalmas szimfonikus koncertjei és Mendelssohn e-moll hegedűversenye, amely lágyságával és briliáns hangvételével ugyancsak nehezen felülmúlhatónak tetszett. Hogy a komponálás során Bruch csakugyan megbirkózott az előképek nyomasztó árnyaival, ez a számos javításból és átalakításból látható. A zenetörténet szerencséjére Bruch készülő művét fölfedezte magának a romantikus komponistákkal szinte szerzőtársi viszonyt ápoló, magyar származású hegedűvirtuóz, Joachim József, aki maga vette kezébe a hegedűszóló fölötti irányítást. Bruch tanulékonyan követte a rutinos hegedűművész útmutatásait, aki 1868 januárjában diadalra is vitte a neki dedikált koncertet. Együttműködésük sikerét fémjelzi, hogy a Bruch-koncert egy szempillantás alatt a nagy példaképekkel egy sorba emelkedett, és a virtuóz hegedűművészek előtt álló egyik legnagyobb kihívássá vált. Ma este az 1977-ben született orosz fenomén, Ilja Konovalov játssza az igen sűrű, burjánzó partitúra embert próbáló szólóját. A Bron-féle novoszibirszki hegedűsiskola büszkesége mindössze 17 esztendős volt, amikor lemezre játszotta a bravúrdarabot a Szentpétervári Állami Akadémiai Szimfonikusokkal, Vladiszlav Csernusenko vezényletével.
