Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban valódi ritkaságokat ismerhetünk meg a következő néhány szerda este. A nehezen besorolható Erik Satie zongoraműveit vesszük sorra, egyúttal ízelítőt kapunk az előző századforduló Párizsának forrongó szellemiségéből. Az 1866 és 1925 között élt Satie normandiai szülővárosa után valósággal lubickolt a főváros bohém művészvilágában. A Conservatoire által képviselt zenei hagyományoknál sokkalta jobban érdekelte a Montmartre festőinek, íróinak, artistáinak, táncosnőinek és forradalmárainak körében zajló, végeláthatatlan vita a művészet új útjairól. Zseniális újítók, harsány különcök és ezoterikus sarlatánok közös célja volt, hogy kivezessék a művészetet a késő romantika fullasztó formalizmusából. Nem csoda, ha ez a lázas újító szándék némi magamutogatással, extravaganciával keveredett. Ám a Satie köréhez tartozó alkotók sorában olyan nagyságokat találunk, mint Verlaine, Mallarmé, Debussy, Ravel vagy Saint-Saëns. Dolgozott Gyagilevvel, Picassóval, Cocteau-val. Ideje kubisták, dadaisták és szürrealisták parázs vitái és zugkabarék szivarfüstje között oszlott meg. Megszámlálhatatlan félbemaradt művet hagyott az utókorra – többek közt az Ábrándos hal című operát -, még több senki által soha nem hallott zongoraművet, nem is szólva tekintélyes esernyőgyűjteményéről. Bojan Gorišek ma a húszéves Satie szerzeményeiből játszik, amelyeket az utókor Debussy előzményeképp értékel.