Zenei kincsestár

1. A Zenei Kincsestárban ma egy elbűvölő zongoraművész, a francia Isabelle Oehmichen játszik romantikus darabokat a hangszer legnépszerűbb repertoárjából. A művésznő balett-táncosként kezdte karrierjét, egy baleset rendelte a világhíres Béjart-balett társulatából a zongora mellé. Hangfelvételei idehaza szinte teljesen hozzáférhetetlenek, pedig 9 lemezen játszik szóló és zenekari darabokat, közülük több felvételen a szegedi Weiner Kamarazenekarral. A Francia-Magyar Zenei Társaság aktív tagjaként rendszeresen föllép hazánkban, nemrégiben fejezte be kamarazenei kurzusát Budapesten. A Magyar Katolikus Rádiót eddig két koncertjének közreadásával ajándékozta meg: a Weiner Zenekarral Bach-concertót, Márffy Gabriella hegedűművésszel pedig nemrégiben romantikus kamaradarabokat játszott. Alkatához saját bevallása szerint is a romantikus darabok illenek a leginkább. Most kedvenc komponistájának, Liszt Ferencnek közkedvelt, 3. Szerelmi álmát játssza. Isabelle Oehmichent hallják.

2. Edvard Grieg a Peer Gynt és zongoraversenye mellett jelentékeny szólózongora-irodalmat is alkotott. Isabelle Oehmichen most az opus 54. No 4. Noktürnt játssza.

3. Csajkovszkij 1875-ben adta ki Évszakok című vázlatsorozatát, valójában az esztendő 12 hónapjának karakterdarabjait. Hallgassuk meg az Áprilist Isabelle Oehmichen előadásában!

4. Brahms Asz-dúr keringője egyike a korszak legkedveltebb, zongorára komponált valcerének. Sárgult legyezők, fakult púderek és feszes míderek – kinek-kinek nosztalgikus hangulatai szerint. A rövidke darabot Isabelle Oehmichen különlegesen érzékeny tempóváltásával halljuk.

5. Egy ritkán játszott Chopin-remek: a 45. poszthumusz opus-számú Prélude következik.

6. Isabelle Oehmichen romantikus felvételeinek végére Chopin talán leginkább felkavaró, op. 48. No. 1 számú c-moll noktürnjét kínáljuk a Zenei Kincsestár hallgatóinak. Chopin éjjelizene-sorozatai bővelkednek drámai színekben, az éjszaka kétarcúságának érzeteiben. A most következő c-moll noktürn formai remekmű: mesteri, ahogyan a zárlatra univerzális katarzissá fokozza a gyászindulót idéző első témát. A művész és a szerkesztő közös kedvencét hallják.