Jegyzet

Jávor Béla: A társdalom működéséről


46 éve dolgozom az igazságszolgáltatás egyik szolgájaként, mint ügyvéd. Igazán örülök, hogy ebben a szolgálatban nem másként, mint ügyvéd vehetek részt, hiszen az ügyvédség egyik legfontosabb attributuma, hogy olyan szervezet, amelyben nincs alá- és fölérendeltség, itt mindenki ügyvéd, nincs főügyvéd, nincs osztályvezető ügyvéd, nincs ügyvéd igazgató s nincs legfőbb ügyvéd sem. Nem így az igazságszolgáltatás többi szolgájánál, akik hierarchikus rendben működnek, mint az ügyészek vagy döntéseiket felülbírálják a felettes bíróságok.

Közel öt évtized alatt több száz bírót ismertem meg, én még tárgyaltam a hetvenes években ’56-os vérbíróknál is, így elég nagy a skála, akiket megismertem és tárgyaltam náluk. Egy első fokon hozott ítéletet fellebbezés esetén felülbírálja a törvényszék egy bírói tanácsa, s ha ez sem tetszik, az esetek egy részében arra is van lehetőség, hogy ez utóbbi verdiktet a Kúria is felülvizsgálhatja. Ennél tovább Magyarországon nem lehet menni, még akkor sem, amikor a Kúria is téves döntést hoz. Az igazságszolgáltatás arra a feltételezésre épül fel, minél magasabb fórumon bíráskodik egy bíró, annál okosabb, ezért a tévedésre másodfokon vagy a Kúriánál kisebb a lehetőség. De mint tudjuk, errare humánum est, vagyis tévedni emberi dolog, így nem egyszer előfordul, hogy a másodfokú vagy a kúriai ítéletnek köze nincs az igazsághoz, s ilyenkor a rendszer nem igazságot, hanem csak jogot szolgáltat.

Hogy minőségi, magas fokú legyen a bíráskodás, ehhez az kell, hogy a legjobban felkészült egyetemisták menjenek bírónak, ehhez viszont az kell, hogy magas legyen a pálya presztizse anyagi szempontból és társadalmi megbecsülését illetően is. 46 éve, amikor átvettem a diplomámat az Eörvös Lóránd Tudományegyetem dékánjától ez nem így volt, a legjobbak ügyvédek lettek, a második vonal ügyésznek, jogtanácsosnak állt s csak a harmadik vonal ment bírónak. (Kivétel persze mindig volt, de mint tudjuk, a kivételek erősítik a főszabályt). Fiatalabb kollegáimmal beszélgetve kiderült, nem volt ez másképp 20-30 éve, sőt azután sem. Mert mitől is lenne ez másképp? Mint tudható, az állam a legfukarabb munkáltató, éppen most olvastam, hogy a versenyszférában meredeken emelkednek a bérek, pedagógusoknál, az egészségügyben és a bíráknál ez nincs így, természetesen elismerve az utóbbi évek béremeléseit, amelyek mindig csak utána járnak az elérni kívánt szintnek. Ha nincs anyagi presztizse a bírói pályának, ettől még lehetne társadalmi megbecsültsége, magas színvonalú ítéletekkel, elfogulatlan bíráskodással. Ebben már nem az állam a fő ludas, hanem maguk a bírák.

Mi juttatta ezt eszembe? Ez a szerencsétlen dunai Hableány eset, amikor a Viking nevű óriáshajó kapitánya eltaposta a kis Hableányt, hullámsírba borítva huszonnyolc embert. Megindult a büntető eljárás, de egy kerületi bíró nem látta szükségesnek az ukrán kapitány előzetes letartóztatását, amely a körülményekre figyelemmel már akkor jogi non sense volt, de az ügyészség fellebbezésére a Fővárosi Törvényszék három bírája is szabadlábon hagyta őt, figyelmen kívül hagyva a szökés veszélyét, különösen, hogy Ukrajnával nincs is kiadatási egyezményünk. Ez az eset pregnánsan megmutatja, hogy még annál a jogesetnél is, amely kiabál, képesek törvényszéki bírák szarvashibát elkövetni. Most kivételesen ott volt a Kúria, amelynek ítélete elmagyarázta a kerületi és a törvényszéki szerencsétlen bíráknak mit és miért kellett volna tenniük. Ha ez nem a Kúrián, hanem még az egyetemen történik, akkor ez három + egy bíró ezen a szigorlaton megbukott volna, bizonyítván alkalmatlanságukat, de nem kell évet ismételniük, ők ezután is kerületi és törvényszéki bírák maradnak s holnap, holnapután újra meghozhatják a jogszabályokkal kapcsolatban sem álló ítéleteiket. S ne gondoljuk, hogy minden pocsék ítéletet a Kúria meg tud változtatni, nem csak azért nem, mert kaptam én már a Kúriától is nem egy olyan ítéletet, amelytől csak a fejemet tudtam fogni, hanem mert nem minden ügyben lehet felülvizsgálatot kérni a Kúriától vagy éppen nincs rá pénze a jogszerűen eljárt, de éppen jog vesztes félnek. Csak, hogy figyelmünkbe idézzem, polgári perekben a felülvizsgálat költsége a perérték 10 %-a, tehát már egy ötmilliós perben is 500.000.- Ft s ezt nem sokan tudják megengedni maguknak.

Legutóbb egészségügyünk problémáiról borongtam a jegyzetemben, most az igazságszolgáltatás súlyos anomáliáiról. Olyan jó lenne olyan társadalomban élni, amely jól működik. Ahol a sürgősségi betegellátás sürgősséggel történik, ahol törvényszéki bírákat nem kell büntető eljárási jogból megbuktatni, ahol jól megfizetjük a tanárokat, mert csak akkor várhatjuk, hogy a legjobbak tanítsanak legjobban.

S mindez amiatt a nyomorult alma miatt Vagy tán rajtunk is múlik?