Zenei kincsestár

Tartsanak velünk egy kellemes időutazásra az operaéneklés – no és a hangrögzítés hőskorába! A Zenei Kincsestár ma esti hősnője, az 1892 és 1980 között élt Elvira de Hidalgo nem csupán operaszerepeiben volt valódi heroina, de egyik utolsó képviselője volt annak a több évszázados örökségnek, amelyet bel cantónak nevezünk. A szép éneklés technikája a kifogástalan formálás, a hajlékonyság és a kifejezőkészség hármasságát tette meg vezérelvéül. A preklasszikában gyökerező éneklés- és énekeskultusz zeneszerzők egész sorát ihlette örökbecsű remeklések megalkotására Bellinitől, Donizettitől és Rossinitól egészen Verdiig. És arról sem feledkezhetünk meg, hogy a bel canto énekművészet nem csupán az operaszínpadok, de a dalirodalom világában is valóságos királynőkké avatta képviselőit. A világ nagy operaszínpadain aratott diadalait követően Elvira de Hidalgo énekmesterként igyekezett átadni az utódoknak a nagy korszak tanulságait. Leghíresebb növendéke Maris Callas volt. Ismeretlen zenekarokkal készült fölvételeinek sorát egy feledésbe merült Meyerbeer-opera, a Dinora részletével kezdi.
Habár Verdi a bel canto nagy komponistáinál később alkotott, a bel canto technika a Verdi-heroinák megformálásához is kulcsot ad az énekeseknek. Elvire de Hidalgo ezt a Traviata népszerű részletével bizonyítja.
Újabb ritkaság: a Hindu dal következik a Szadko című operából. A bel canto könnyedsége és hajlékonysága, lám, az orosz romantika világában is meggyőző.
Elvira de Hidalgo most három népies spanyol daljáték, zarzuela részletével tér haza szülőföldjére. A szerzők: Ruperto Chapi, Manuel de Falla és Joaquin Valverde.
Elvira de Hidalgótól, a bel canto énekművészet legendájától – stílszerűen – A pacsirta című ariettával búcsúzunk, Alekszander Alekszandrovics Aljabjev tollából.