Délutáni találkozás

A DALLAM - csupa nagybetűvel - immár több évtizeddel ezelőtt ejtette rabul Virágh László zeneszerzőt, énekest, költőt, műfordítót, ám nem csak a dallam, de a vers is: első költeményét 6 éves korában vetette papírra. Rabul ejtette a magyar és európai reneszánsz világa, az olasz zenetörténet, Balassi Bálint és kora, és még hosszan sorolhatnánk, mi minden hatott rá és hogyan lett életében hivatássá a régizenei mozgalom. Az idén 80 esztendős Virágh László, a Magyar Régizenei Társaság elnöke, az Ars Renata Szólóének-együttes művészeti vezetőjének több évtizedes munkássága a magyar és európai reneszánsz zenéjének - ha úgy tetszik a régizenének - a korhű előadását szolgálja. Ez a cél vezette több évtizedes rekonstruktiv-feldolgozó munkájában, amely a Vietórisz kézirat magyar dallamaira, Bogáti Fazakas Miklós zsoltáraira és más régi magyar zenei emlékekre terjed ki. Mindmáig foglalkoztatja a manierizmus énektechnikája, amelyről – a publikációk mellett-számos előadást és kurzust tartott a franciaországi Tours-ban éppúgy, mint a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Pécsi és a Hódmezővásárhelyi Tanárképző Főiskolán.
Ezt a szerteágazó ám mégis harmonikusan összehangzó életművet egyebek mellett Balassi Emlékéremmel, Tinódi-lanttal, a Magyar Kultúráért alapítvány Ex Libris díjával, költészetét Kölcsey Ferenc díjjal ismerték el.
Mai vendégünkkel Virágh Lászlóval jelképesen rögtön belecsapunk a húrokba, olyannyira, hogy a beszélgetések hangulatát Balassi madrigálok című cd-jének briliánsan megkomponált és előadott muzsikáival fűszerezzük.