A ma délelőtt fölhangzó két remek romantikus versenymű, Johannes
Brahms és Max Bruch szerzeménye között egy magyar hegedűművész jelenti az összekötő kapcsot. Joachim Józsefről, a korszakos magyar hegedűvirtuózról van szó, aki műveik bemutatásán túl már-már társszerzői kapcsolatban állt a korszak olyan komponistáival, mint az említett két mester vagy Antonin Dvořák. Az Európa nagy koncerttermeiben ünnepelt Joachim
nem csupán a bemutatók sikerére jelentett garanciát, de érdemesnek tűnt kikérni a tanácsait a művek szültésének egyes fázisaiban is. Brahms például eredetileg szimfóniának szánta hegedű- és gordonkaszólóra szerzett, a-moll kettősversenyét. A szimfonikus gondolatiság meg is érzik a szerzeményen, de éppígy a két szólista szinte kamarazenei intimitásban kibontakozó
egyéniségének kidomborítása is. Az a-moll kettősversenyt ma Henryk Szeryng és Starker János szólójával halljuk. Az Amszterdami Concertgebouw Zenekarának élén Bernard Haitink.
Az imént elhangzott kettősversenyt Brahms egy nézeteltérés elsimításának szándékával dedikálta Joachim Józsefnek. Max Bruch, aki épp a brahmsi példák nyomasztó súlya alatt akadozott első hegedűversenyének befejezésével, olyan zenei tanácsokat kapott a magyar hegedűvirtuóztól, amelyek mindmáig biztosítják a mű számára a helyet a koncertrepertoárban.
Bruch 1., g-moll versenyművének szólistája Ilja Konovalov, a Szentpétervári Állami Akadémiai Szimfonikusok élén Vladiszlav Csernusenko.
