Velünk vannak

Az Eucharisztia a mennyei boldogság előíze. Mindez Jézus Krisztus ajándéka az ember számára, amelybe a liturgia által kapcsolódhatunk be. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeihez csatlakozva olyan személyeket kutatunk fel Őrtüzek című műsorunkban, akik mindennapi munkájukként teljesítik ezt a szolgálatot.

A mai műsorban Erdőkürtre látogatunk el az Első Remete Szent Pál Monasztikus Nővérekhez. Talán most zavarban lehetünk, hogy nem tudjuk pontosan kikről van szó, de biztos vagyok benne, ha az mondom, hogy Pálos nővérek, akkor legtöbbünkben azonnal világossá válik, hogy kik lesznek a mai Őrtüzek fókuszában.

Korán reggel indulok, hiszen csak egy – két közvetlen járat van a Budapestről alig 60 km-re lévő Nógrád megyei Erdőkürtre. A pálos nővérek szoros napirendjébe délelőtt 10 órára kaptam meghívást a beszélgetésre, ehhez azonban már szükséges volt a 6 óra 50 perckor induló busszal útra kelnem. 60 km és közel másfél óra utazás. Ezzel pedig nem valamiféle elmaradottságot szeretnék hangsúlyozni, hanem a település és a helyszín érintetlenségét, a csendet és a nyugalmat. Volt időm megszemlélni ezt a községet. Nosztalgiával érkeztem meg, hiszen magam is Nógrád megyei származású vagyok, azonnal otthon éreztem magam. A buszmegálló túl volt a Pálos nővérek monostorán, így Erdőkürt közepén, egy kis parkban várakoztam a 10 órára.

Az a csend és nyugalom – valóban ez a két dolog, ami leginkább megragadott – a legideálisabb hely lehet egy szerzetes rend számára, ahol a központban Krisztus van, akit a csendben ismerhetünk fel, akivel a csendben élhetünk bensőséges kapcsolatos és akiből a csend terében fakad életünk.

Vas Mária Teréz nővérrel, a nővérek elöljárójával beszélgetek.