A Zenei Kincsestárban Johannes Brahms 1., e-moll csellószonátáját hallgathatják meg a legendás művészházaspár, Jacqueline du Pré és Daniel Barenboim pompás fölvételéről. Habár a billentyűs kísérettel ellátott csellószonáta műfaja Vivaldi óta hódít a műkedvelő csellisták körében, és a műfajt Brahms mellett olyan szerzők gyarapították remekekkel, mint Beethoven, Rahmanyinov, Ravel, Prokofjev vagy Kodály, Brahms fiatalkorában a szerző kezét megkötötték a gordonka technikai korlátai. Legtöbb játékos ekkoriban – 1886-ot írunk - még két térde között tartotta a csellót, akárcsak a gambát. Ez a körülmény nehézkessé tette a csellóra azóta oly jellemzővé vált éneklő cantilenák megszólaltatását. Talán ez az oka, hogy a Bécsbe vágyó Brahms nem is szerzett valódi lassútételt ehhez a szonátához. Scherzo helyett pedig a régiesebb menüettformát választotta. Ami pedig a zárótétel fúga-jellegét illeti: aligha kétséges, hogy Brahms igyekezett a régiek iránti tisztelgéssé avatni a technikai kötöttségeket. A derűs, kedélyes hangvételű szerzeményhez hamar hozzátapadt a Pastorale-szonáta elnevezés.
