Jegyzet

Jávor Béla: A betlehemi férfi


Mostanában sokszor eszembe jut az a betlehemi férfi, akinek még a nevét se tudjuk, aki annak az istállónak volt a tulajdonosa.


Néha el-elgondolkodom, mit szólna a Mester, látván a keresztény világ karácsonyi vásárait? Mit szólna ahhoz, hogy e világra érkezését ürügyül felhasználva kufárok milliók kezdenek üzletelésbe? Mert a XXI-ik század elejére a Karácsony nem lett más, mint hatalmas üzlet, amelynek lényege, hogy ajándékozás címén minél többet el lehessen adni, tele tömve a kereskedők zsebét. Még olyan kis országban is, mint hazánk, milliárdok cserélnek gazdát üzletközpontokban és most már online kereskedésekben is, nem is kell elmenni az üzletbe, otthonról, interneten vásárolhat, aki ezt szereti.

Karácsonyi vásárok nyílnak szerte Európában, ahol tömegével állnak az elárusító bódék, ahol minden eladó és minden kapható. Mi magyarok úgy tűnik előkelő helyezettek vagyunk, az első szent királyunkról elnevezett bazilika előtti téren terpeszkedő vásári forgatag, ki tudja, milyen szavazás eredményeként első lett egész Európában, megelőzve olyan nagyhírű és nagy múltú korábbi győztest, mint Bécs. Én restellem, de már több évtizede nem voltam kint sem a Vörösmarty téren, sem a bazilika előtt, nem csak elvi fenntartás okán, de mert nem szeretem, ha legális módon is, de kirabolnak. Mitől lesz Európa bajnok egy karácsonyi vásár? A kínálat vagy az árak, az ott kapható finom ételek vagy mindez együttvéve? Ki tudja, vélem ez is manipulatív.

Újra és újra eszembe jut, mit szólna ehhez a Mester, akinek szülei ott Betlehemben leginkább két mai hajléktalanhoz lennének hasonlók, ráadásul azzal a hendikeppel, hogy még mindennapos az asszony és szülni mégsem lehet az utcán. Ez a házaspár szegény, mint a templom egere, valahogy mégis találnak egy féltetős istállót ahol az anya életet ad az Isten fiának. A marha és a szamár között, szénával tömött jászolba kerül az Isten fia. De mindazok, akik ma Istennek képzelik magukat, azok fia nem így születik.

Korunk betegsége a szerzés, az elanyagiasodás. Az anyagi javak rabul ejtették a ma emberét, hiszen egyre kevesebben hisznek a túlvilágban, minden az e világi verseny, a győzelem az anyagi javak felett. Akinek nincs semmije az annyit is ér –mondta évekkel ezelőtt, de nem túl régen egy miniszter s ez a mondat jelszóként tartalmazza a mai kor világnézetét. Az anyagi siker a mérce, tele vagyunk vetélkedő emberekkel, a legfontosabb szó a győzelem. Győzelem a másik felett, győzelem a javak megszerzésében, mert az a győztes, akié a pénz és a hatalom, és azé a pénz, akié a hatalom és azé a hatalom, akié a pénz.

Az Isten fia nem hozott magával ajándékot, hiszen ő maga volt az ajándék, Nemde így kellene gondolkodnunk nekünk is. Mit érnek a játékok, a drága autók, a százezres gépek, amelyek semmi mást nem bizonyítanak, minthogy jól élünk, megtehetjük, hogy sokat költünk, de a tárgyak ajándéka nem a megajándékozott szeretetét igazolja, hanem éppen fordítva, a magunk szeretetét. Minél drágább ajándékot adok, annál hatalmasabbnak érzem magam, s aki a legdrágábbat adja, az a világ ura.

Miközben abban a júdeai kisvárosban hótt szegényen fekszik a marha és a szamár között a világ tényleges ura.

Nem akarok én rosszkedvű jegyzetet mondani az idei Karácsonyra ezért hát beszéljünk a jóról is. Beszéljünk azokról, akik iszonyatos és számunkra elképzelhetetlen szegénységben élőknek gyűjtenek tartós élelmiszert, gyerekeknek játékot, akik, ha csak egyszer egy évben, de főznek az utcán és jóllakatják az egyébként éhezőket, különösen, akikben még él az evangélium szelleme, akikről nem szólnak a médiában, mert megfogadták, amit a Mester mondott, hogyha adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit csinál a jobb.

Ő előttünk hajtom meg a fejemet, akik nem írják ki a tévében a nevüket, amikor bármilyen jó célra adnak forintokat, mert ők azok, akik magáért a jóért adják a jót, mint az a névtelen gazda, aki megengedte Máriának és Józsefnek, hogy azon az éjszakán meghúzzák magukat ott a féltetős istállóban.

Nem tudom ennek a férfinak a nevét, az evangélium nem írta meg, mert Mária sem tudta. Ő nekem az a férfi, aki máig hatóan az, akivé mindannyiunknak lenni kellene karácsonykor. A névtelen adakozó.

A betlehemi férfi.