Szilveszter este a vigalmak ideje – no és a hálaadásé. A naptári év utolsó estéjén templomainkban hálát adunk a mögöttünk járó esztendő kegyelmeiért. A keresztény ember számára csakis a hálaadást követően veheti kezdetét az önfeledt szórakozás. Akár úgy is fogalmazhatnák: a szilveszteri trombiták ricsaja, a tűzijátékok durrogása és a pezsgősdugók puffanása nem némíthatja el szívünkben a teremtő és gondviselő Isten felé szálló hangokat. Az esztendő utolsó zenés félórájában a Szilveszter mindkét jelentése szóhoz jut. Méghozzá annak a szerzőnek a muzsikájával, akiben mindig egyszerre volt jelen az égre irányuló áhítat és az evilági derű. Alighanem Önök is kitalálták már: Mozartról van szó. A hálaadás hangjaiért a 14 éves csodagyermek Te Deumához folyamodunk. A Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Herbert Kegel dirigálja.
Ha pedig a gyerekember Mozart Te Deumával immár köszönetet mondtunk mindama áldásokért, amelyekkel Istenünk az elmúlt évben elhalmozott bennünket, elérkezett a szilveszteri táncestély ideje. Willy Boskowski és a Bécsi Mozart Együttes kalauzolásával szegődjünk most a 33 esztendős Mozart nyomába, aki már úton van a Redout fényesen kivilágított termeibe, hóna alatt a frissiben elkészült 12 Német Tánccal.
