Zenei kincsestár

Amikor 1854-ben Schumann kitette a záró ütemvonalat opus 13-as számozású variációsorozata végére, a szerzemény még ezt a címet viselte: "Etűdök variációs formában." A sorozat valóban ötvözi a zeneszerzői lelemény demonstrálásának régi formáját, a variációt és a ciklikus sorba rendezett tanulmányok, azaz etűdök műfaját. Csakhogy Schumann variációsorozata olyan nagyszabásúra sikeredett, mintegy a megelőző komponisták műfaji újításait is összefoglalva, hogy igazán nem túlzás a művet a szimfonikus jelzővel illetni. Tonális és tematikus gazdagsága, nagyívű koncepciója valóban zongorán megszólaltatott szimfóniává avatja, kihívás elé állítva a legkiválóbb zongoristákat is. Elly Ney 1962-ben készült fölvétele maga is nehezen fölülmúlható etalon a Szimfonikus etűdök előadásainak sorában.