Jegyzet

Jávor Béla: Bajai anzix


Mindig öröm, ha szülővárosában jár az ember, különösen az, ha nem magánszemélyként teszi, de egy ügy, egy intézmény képviseletében. Így jártam én is most kéthete, amikor Szikora József rádiónk főszerkesztője és Tóth Zsófia szerkesztő-bemondó társaságában Bajára látogattam a Katolikus rádió jó hírének terjesztése, munkássága népszerűsítése érdekében.

Mi volt a célunk? Hogy Baján minél többen hallgassák a rádiónkat, amely már csak azért is nehéz, mert a Katolikus rádió Baján nem könnyen fogható. A kalocsai adótoronytól már kissé messze fekszik, a szekszárditól még messzebb, mégis, meglepő módon, a szekszárdi frekvencián lehet jobban fogni és érteni adásunkat. A rádiónk mai hallgatása erősen emlékeztet a megboldogult Szabad Európa Rádió vételére, melyet Baján nem egyszer hallgattam nagyapámmal együtt,még az antivilágban, s amelynek adása hol elment, hol visszajött, hol elhalkult, hol felerősödött s mivel nagyapám el-elbóbiskolt az esti hírek alatt, sokszor nagyanyám vészjósló hangjára ébredt: - Béla, kihallatszik!

Merthogy akkor, a hatvanas években a kommunista rádiótól eltérő, a szólásszabadságot itthon nem ismerő, odaát normálisnak tekintő adást hallgatni bűncselekménynek számított. Ma már ilyen veszély nem fenyeget, mindenki olyan rádiót hallgat, amilyet akar, illetve, mint esetünkben Baján igaz: amilyet tud.

Este hat órakor előbb a rádiót bemutató kisfilmet vetítettünk pár perces időtartamban, majd mindhárman elmeséltük, miként kerültünk annak idején kapcsolatba a rádióval, s mi az, ami a mai napig ideköt minket. A bajai főtéren álló Bácska Kultúrpalotában volt az est, ahol mintegy negyedszáz érdeklődő jelent meg Varga Zoltán bajai rendezvényszervező, felelős katolikus gondolkodású személy meghívására és rendezésében. Ha látszólag szerénynek is tűnik az érdeklődők létszáma, Varga úr elmondta, hogy ez Baján teljesen megfelelő, annál is inkább, mert ezen a csütörtök estén még volt a városban egy, a Bajai Honpolgár havilap által szervezett est Móricz Zsigmondról és egy tárlat megnyitása is. – A kisvárosi értelmiségnek viszonylag kis létszámú az a szegmense, amely a felsorolt kulturális eseményekre eljön, ez egy sajátságos, jórészt nyugdíjas, értelmiségi csoport – ha matematikus lennék, azt mondanám halmaz – így, ha több esemény adódik egyszerre, akkor értelemszerűen csökken az egy rendezvényre jutó megjelentek száma.

Főszerkesztőnk a médiatörvény adta frekvenciák pályázásáról, azok nehézségeiről és szépségeiről is beszélt, Tóth Zsófi az általa is szerkesztett műsorokról, azok hatásáról, jómagam pedig felolvastam egy már elhangzott jegyzetemet, mégpedig olyant, amelyben Bajáról is beszélek, a szülővárosról és annak vonzásáról, szeretetéről.

Értő és érdekes kérdéseket tettek fel a hallgatók a rádió működésével kapcsolatosan, melyekre történt válaszaink magukba rejtették azt a közös bizakodásunkat, hogy a Katolikus rádió feladata, annak megvalósítása olyan kihívás, amelyre érdemes időt, pénzt és energiát fordítani. Mert a Katolikus rádió nem csak a katolikus egyház igehirdetésének segítője, de bármely témát is érint, a katolikus nézőpontot közvetíti a társadalom felé. Ha a Mester igehirdetése idejében már lett volna rádióadás nem kétséges, hogy az evangélium terjesztése végett azt ő is igénybe vette volna.

A jól sikerült est befejezéseként a szervező a bajai Duna-parton található beszélő nevű csárdában, a Potykában vendégül látott minket. A vacsora bizonyította, hogy Krisztus urunk nem véletlenül szaporította meg épp a sült halat az őt hallgatóknak, de ha nem Galileában, hanem éppen Baján működött volna, akkor lehet, hogy a halászlével teszi ezt.
Mint ahogy az sem véletlen, hogy görögül az Ichtys szó jelenti a halat, amely görög szó egyben akrosztichon, hiszen a hal szó kezdőbetűit összeolvasva az derül ki, hogy Ι(észousz) Χ(risztosz) Θ(eou) Υ(iosz) Σ(ótér) = magyarul: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó.

Baja és a hal pedig elválaszthatatlan egymástól. Reméljük, ehhez kapcsolódik majd a Katolikus rádió is.