Zenei kincsestár

Folytatjuk az operatörténet egyik legkorábbi sikerdarabja, Henry Purcell 1689-ben bemutatott Dido és Aeneas című operájának bemutatását. A Vergilius eposzából kiemelt epizód a trójai hős, Aeneas és karthágói királylány, Dido bukásra ítélt szerelmét beszéli el. Az opera műfajának egyik úttörőjeként Purcell a prózai színpad mozgalmasabbá tételére szerzett kísérőzenék hatásait fejlesztette tovább. Segítségére volt, hogy a megrendelés egy Chelsea-beli leányiskola táncmesterétől érkezett. Kézenfekvőnek tűnt tehát, hogy a komponista a cselekmény egyes fordulópontjait fúriák, boszorkányos és matrózok táncjeleneteire futtassa ki. Purcell legfőbb leleménye azonban a görög dráma kórusainak átültetése a dallamos madrigálok zenei nyelvére. No és a szívhez szólóan érzelmes áriák megalkotása A kórusok, akárcsak a görög színházban, mintegy a szereplők érzelmeinek fölerősítését, a részvétkeltést szolgálják. Dido búcsúáriájánál aligha alkottak valaha is érzelmesebb szólót szerelmétől és életétől búcsúzó operahősnőnek. Emma Kirkby, Catherine Bott, Julianne Baird, John Mark Ainsley, David Thomas, Elisabeth Priday, David Thomas, Sara Stowe, Michael Chance és a Christopher Hogwood vezette Régizene Akadémiája mutatja be a 331 éves operát.