Zenei kincsestár

Egy héttel ezelőtt a 2., d-moll szólószonáta nyitótételével vettünk búcsút a Skót Királyi Szimfonikus zenekar magyar származású második koncertmestere, Fejes Tamás remek Bach-lemezétől. Amint azt korábban már említettük: Bach szólóhegedűre szerzett három szonátája és ugyancsak három partitája minden hegedűművész számára az egyik legnagyobb szakmai és művészi kihívás. Bach, miközben billentyűs és zenekari muzsikájának összes tapasztalatát belesűrítette a hat, táncszerű tételek füzéréből összeszerkesztett műbe, alaposan próbára teszi a muzsikusok technikai tudását. Hisz a hegedű négy húrján hol a többszólamú orgona- vagy csembalómuzsika hangzását kell elérni, hol a két vagy több csoportra elkülönített zenekar kérdezz-felelekjét kell életre kelteni. Ha – mint az gyakorta megesik – a barokkra az illúziókeltés nagy művészeti irányzataként tekintünk, ezek a szólódarabok a zenei illúziókeltés remeklései, amelyek a komponista fantáziája mellett a muzsikussal szemben is óriási elvárásokat támasztanak. Fejes Tamás a d-moll szonáta 2., 3., 4. és 5. tételét játssza – a befejezésben tehát az önálló bravúrdarabként is ismeretes Chaconne-nal.