Zenei kincsestár

Ha fölsorolunk néhányat a hamarosan fölhangzó zenemű szereplői illetve helyszínei közül, joggal hihetné bárki: gyermekeknek szánt zeneművet tűzünk műsorra e kései órán. Csipkerózsika, Hüvelyk Matyi, a Szépség és a Szörnyeteg, Csúnyácska, a pagodák hercegnője, Tündérkert. Pedig Maurice Ravel szvitje, a Lúdanyó meséi egyáltalán nem könnyed zenés mesejáték. Az 1908-ban zongora négykezesre írott, 1915-ben nagyzenekarra is meghangszerelt tételfüzér csakugyan ismert meséken alapszik. Csakhogy – miként azt a mesék pszichoanalitikus elemzése mára feltárta – a csillogó felszín alatt gyakran az emberi lélek legrejtettebb titkai, az élet homályos összefüggései nyilvánulnak meg. Mintha ezt Ravel is megsejtette volna: a Lúdanyó meséi képzeletbeli utazás a lélek fényei és árnyai között, a béke és a félelem tájain keresztül, diadalmas apoteózissal a zárlatban. A balettzeneként is ismert, változatos szerzeményt a Montreali Szimfonikus Zenekar játssza Charles Dutoit vezényletével.