Velünk vannak

Az Eucharisztia a mennyei boldogság előíze. Mindez Jézus Krisztus ajándéka az ember számára, amelybe a liturgia által kapcsolódhatunk be. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeihez csatlakozva olyan személyeket kutatunk fel Őrtüzek című műsorunkban, akik mindennapi munkájukként teljesítik ezt a szolgálatot.
Művészek akiknek alkotásaik örök otthont kaptak az Eucharisztia terében. A munka folyamatában otthonná válik a – nagybetűs – történet. A mai Őrtüzekben két olyan művészeti alkotást és gondolatiságot próbálunk közelebbről megérteni, amely a világ, a történelem, az emberiség, így mindnyájunk személyes életének is alapvető kérdéseit, elemeit boncolgatják? az élet, annak megjelenése és a halál.
Krisztus születését Ágoston – Papp Mónika keramikus pár évvel ezelőtt alkotta meg, „térbe hozta” , a pécsi Székesegyházba, Váli Dezső festő és fotóművész a Koldus keresztút című munkájában Krisztus szenvedését, az élet agóniáját hozta létre.
Szükségszerű volt a születés, hogy legyen halál, szükségszerű volt a halál,hogy legyen feltámadás, hogy legyen élet.
A fotográfia és a szobrászat is az jeleníti meg, ami van. A kérdés csak az, hogy hogyan mutatja be. Ha azt állítom, hogy a keramikus térbe helyezi – térbe hozza – a valóságot, illetve a fotográfia a valóság egy metszetét alkotja meg a fény és a kimerevített pillanatok segítségével, akkor önkéntelenül is felmerül néhány kérdés a mai műsor témáival kapcsolatban.
Elsőként a kerámia, a terünkben lévő tárgyak oldaláról ismerjük meg a Betlehem valóságát. Ágoston – Papp Mónikát kérdeztem, először az agyaggal való kapcsolatáról. Kedves Hallgatóink felé pedig két kérdést intéznék: Mi az, amit beengedünk életünk terébe? és Engem-e , hogy Krisztus terébe kerüljek és ott felismerjem valódi határaimat?
A fotóról az imént azt állítottam, hogy a valóság metszetét hozza létre a fény és egy kimerevített pillanat együttállásában.
Most ismét szeretnék két kérdést idehozni: A keresztút kifeszített természetében vajon én hol helyezkedem el? Adok-e lehetőséget magamnak, hogy ne a felszínek felszínén botorkálva hordozzam terheimet, hanem Krisztus végtelen mélységébe támaszra és válaszokra is találjak?