Jegyzet

Jávor Béla: A négyökrös szekér

Az elmúlt hétvégén tömeges kerékpáros baleset történt a Balaton-felvidéken. Egy amatőr versenyen – amelyen profik is részt vettek – nem sokkal az indulás előtt egy lejtős szakaszon mintegy 80-85 km/órás sebességre gyorsultak fel a versenyzők, miközben nem volt közöttük csupán egy-két méter távolság. Előre látható volt, ha valaki elesik, nincs az a fék, amely a mögötte lévőt megállíthatná és egy esésből bizonnyal tömeges bukás fog bekövetkezni.

Így is lett, valahol a tömeg első felében egy kerékpáros elesett és több tucatnyian buktak az előttük elbukókban, ahogy az várható volt, bekövetkezett a tömegbaleset, kerékpárok, s ami rosszabb, kerékpárosok szenvedtek zúzódásokat, töréseket, a környék több kórházának traumatológiája megtelt sérültekkel, operálandókkal, szerencsére halálos sérülés nem történt.

Beszélhetnék most az emberi felelőtlenségről, az eset és az idei pandémia hasonlóságáról, de ezeket most hagyjuk, inkább essen szó másról, a gyorsaságról. Évezredeken keresztül a normális sebesség a gyaloglóé volt, s ha valaki gyorsabban akart haladni, akkor lóra ült. Petőfi még négyökrös szekéren választott magának és Erzsikének csillagot, s csak a XIX-ik század végén jelent meg a robbanómotor és terjedt el a XX. században, amely kiszorította a gőzgépet. A XX. század a Lumiére testvérek által filmezett gőzmozdony sebességével érkezett és az űrrepülőgép sebességével távozott. Mára, a XXI-ik század elejére oly mértékben felgyorsult a világ, a társadalmi lét minden szegmense, amelyre nemcsak nagyszüleink, de szüleink, sőt, ha elég idősek vagyunk, mi magunk sem számíthattunk. A kommunikáció a mobil telefonok, az internet megjelenésével nem csak az emberi kapcsolatokat változtatta meg, de a gazdasági életet is. A közlekedés felgyorsulásával együtt ez a kommunikációs robbanás eredményezte a globalizációt, a Föld eddig egymástól messzemenően szeparált földrészei eggyé váltak, megvalósult az emberek, a szolgáltatások, az áruk és a tőke gyors és egyre gyorsabb mozgása, a repülőtereket ellepik az emberek, az országutakat a kamionok, spekulánsok jelennek meg a világ bármelyik tőzsdéjén, ami most történik a világ másik felén, egy óra múlva nézhetem az interneten, ahol percről percre új híreket olvashatok és olvasok is, mert up to date-nek, naprakésznek, de mondhatom inkább, percrekésznek kell lenni, mert ha nem vagy az, akkor úgy érzed, hogy lemaradtál valamiről.

Következésképpen felgyorsult az élet, még a nem utazó, nem vállalkozó, egyszerű embernek is. Már oda jutottunk, hogy, amit eddig egy óra alatt végeztünk el, azt most már fél- vagy negyedóra alatt akarjuk megtenni, egységnyi időre háromszor-négyszer annyit vállalunk, amelynek eredménye, hogy semmire sincs időnk és sosem volt ennyire igaz az angol mondás, miszerint time is money, vagyis az idő pénz.
S mert mindent rohanva intézünk, ezért semmit sem csinálunk alaposan, mert nincs rá idő, az elvégzett munka felületes, amit mi adunk ki a kezünk közül, és az is, amit mi kapunk. Úgy rohanunk, mintha üldöznének, mintha az életünk múlna a gyorsaságon, az autópályán rám villog a mögöttem levő, ha csak a megengedett 130 km/órás sebességgel hajtok. Azt veszem észre, hogy a hosszabb cikkeket el sem olvassák az emberek, csak átfutják őket, majd mindenki furakszik, a legkisebb dologtól a nagyobbakig mindenki győzni akar, a többség leplezetlenül erőszakos. Senki sincs belátással s többnyire felesleges kockázatot vállal és itt érünk vissza a kezdethez. A kerékpáros versenyhez, ahol több tucat amatőr kerékpáros egymást szorongatva jutott olyan sebességre, amelynél kizárt volt a defenzív vezetés és baleset esetén a megállás.
Most le kellene vonni valamiféle tanulságot, de azt hiszem ez már megtörtént, inkább javaslatokat tennék: külföldi áruk vásárlása helyett járjunk a helyi piacra, nyaraljunk itthon, utazzunk kényelmes sebességgel, vegyünk itthon gyártott árukat és szolgáltatásokat s lehetőleg itthon keressük és költsük el jövedelmünket.
Ne rohanjunk sehova, s ha lehet, üljünk fel arra a négyökrös szekérre és Erzsikével válasszunk magunknak csillagot.