Délutáni találkozás

Mondják, Andrea Mantegna egy oroszlán szempillájára festett léggyel csapta be mesterét, amely olyan valósághűre sikeredett, hogy a mester el akarta hessegetni onnan. A légy, mint festőtréfa legendává lett, Dürer mestertől sem állt távol, s vélhetően Sinkó Veronika grafikus-illusztrátor is megpróbálná, ha egy mesében fontos mozzanat volna, s illenék hozzá a kép is, a tréfa is.
Sinkó Veronika a mesék-regék, bibliai történetek képekből kifogyhatatlan illusztrátora, grafikus, ikonfestő, - akinek már 32 kötet került ki a keze alól - az elmúlt évtizedekben a maga állította magas szakmai művészi-etikai mérce szerint hozta létre életművét, amelyből nagy ritkán a közönség elé tár egy-egy részletet. S benne azt a történelmi-néprajzi hűséget, hitelességet és ihletettséget is, amelyet így együtt kevesen mondhatnak magukénak. A legtöbb illusztrációja a Móra Kiadó köteteiben jelent meg, de dolgozott már a Szent István Kiadóval is, felkérték több színházi előadás látványtervének az elkészítésére, több évtizedes kapcsolat fűzi az Új Ember és a Vigília folyóirat szerkesztőségéhez. Utóbbiakban rendszeresen megjelentek a grafikái, bemutatkozott Franciaországban, az Egyesült Államokban és Németországban is, a Hamburgi Evangélikus Akadémia bibliaillusztráció-pályázatán bronzérmes lett a Tékozló fiú című grafikai sorozatával. Magával ragadó szenvedélyességéből, elhivatottságából és szerénységéből is ízelítőt kaphatnak a mai beszélgetésben, amelyben ezúttal a saját életútjának illusztrátora.
(fotók: Móra Kiadó ill. a művész saját fotói)