Jegyzet

Jávor Béla: A gólyákról

Szeptember elején talán legszebb a Duna, amikor már a nap sugárzása is szelídül, még nyárias a meleg, de már mások a fények. Irány Baja, elő a motorcsónakkal, Kényelmesen, nem száguldva ki a Dunára. Az idei nyáron mindig akkor jött egy árhullám, amikor Baján voltunk, most is 400 centi felett van a vízmércén a Duna, nincsenek zátonyok, viszont be lehet kalandozni az erdei mellékágakba, amire alacsony víznél nincs lehetőség. A másfél kilométeres Vén-Dunába motorcsónakkal is be szabad menni, le is veszem a sebességet, alig dohog a motor. Száz méterente pecások ülnek a csónakjaik végében, várva a jó szerencsét. Leállítom a motort s csak a víz áramlása viszi a csónakot. Csönd, béke, nyugalom, kell ennél több? Talán csak a madarak vannak kevesebben, alig tűnik fel egy-egy szürke gém vagy bakcsó, de hát magas a víz.
Benn vagyunk a Gemenc szívében, nem látom, de tudom, hogy itt fészkelnek a ritkaság számba menő fekete gólyák is, amelyek egyik fészkét bekamerázta s Gemenci erdőgazdaság, így aki akarta, reggeltől estig nézhette a fekete gólya pár idei fészekfoglalását, költését, a fiókák kibújását a tojásokból, a szülők gondoskodó táplálását. Alig voltak pár hetesek a kölök gólyák, amikor azt vették észre a kamerát figyelők, hogy az anya az egyik kisgólyát kilöki a fészekből. Nagy lett a nézői felháborodás és nagyot esett a gólyák szimpátia indexe, annyira, hogy az erdőgazdaságnak ki kellett kapcsolnia a kamerát és be kellett szüntetnie a gólya televízió adását.
Mi történt? A szülők rájöttek, hogy az idén nincs elegendő táplálék az összes kisgólya felneveléséhez, így dönteniük kellett, eggyel ritkítják a gyerekek számát, akiket így biztonságosan fel tudnak majd nevelni vagy kockáztatják, hogy valamennyi gyerek alultáplált lesz s ez által képtelen a szeptemberben kezdődő nagy utazásra. A szülők racionálisan, ösztöneik szerint döntöttek és bizonyára a szerintük legesélytelenebb kisgólyát ítélték halálra a többiek egészséges felnevelése érdekében.
-Így működik az evolúció – gondolom, amíg a csónakom lassan elhalad a fekete gólyák fészkeit takaró gemenci erdőben. Ami nekünk, embereknek rémisztő gyilkosság, az gólyáéknál ésszerű döntés, megmutatva ember és állat gondolkodása közötti különbséget. Ahogy magyar szavunk plasztikusan kifejezi, ez a megoldás embertelen, rámutatva ezzel, hogy csak az emberben van egy normarendszer, amely képes saját racionális lépését is felülbírálni s ez az erkölcs. Hiszen a közösség érdekében jól döntöttek a gólya szülők, inkább vesszen egy, de egészségben nőjön fel további három, mintsem kockáztassák, hogy vesszen el mind az idei szaporulat.
Az erkölcs különbözteti meg az embert az élővilág többi tagjától, a ne ölj parancsa azokra is érvényes, akik, ha kisgólyának születtek volna, már ki lennének lökve a fészekből. Az erkölcs, amely útját állja racionális cselekedetinknek, ameddig útján tudja állni, hiszen mindennap látjuk, hogy gyengül a morál, miként kezdik ki nem csak XIX-ik századbéli betyárok, de XXI-ik századi nyakkendős politikusok is szerte a világban az erkölcs parancsait. Miként relatívizálódnak az erkölcsi normák. A lopást és a korrupciót ma már „alkotmányos költségnek” nevezik, a házasságok nem hogy holtomiglan nem köttetnek, de egyáltalán nem köttetnek, a párok több mint 50%-a nemhogy az oltár, de az anyakönyvvezető előtt sem mondja ki az igent. És most nem beszélek az azonos nemű párok házasságkötési igényéről, amit oly hevesen hirdetnek erre szakosodott ún. jogvédők, nem gondolván arra, ha szüleik már az ő elveiket követik, akkor ők meg sem születtek volna.
A fekete gólyát ösztönei irányítják, nincs erkölcse, amely felülírná racionális cselekedeteit, a kilökött élete árán felnevelt golyókölkök már kipróbálták szárnyaikat, napokon belül megkezdődik számukra a nagy utazás, több ezer kilométeren és földrészeken keresztül. Előttük egy sikerre ítélt élet, hisz szüleik jól nevelték fel őket.

Mi azért gondoljunk a kilökött kisgólyára.
És persze magunkra is.