Zenei kincsestár

Amikor hamarosan fölcsendülő szimfonikus költeményét írta, Liszt Ferenc az elbukott magyar forradalom és szabadságharc, továbbá az Európa-szerte eltiport forradalmak hőseire emlékezett a zene nyelvén. Noha csak 1854-ben hangzott föl Boroszlóban, a Hősi sirató 1849 és 1850 között keletkezett, és komor hangvétele valamint nemzeties tónusa okán méltó rá, hogy a mindenkori magyar forradalmak egyik legjelesebb emlékzenéjeként hallgassuk. Ahogyan ezen az ünnepestén is. A szerzemény egyetlen, szimfonikus költeménnyé fejlesztett gyászinduló, amelynek előszavában ezt olvashatjuk szerzői indíték gyanánt: "hogy áttetsző fátylát ráborítsa a bátrak sírjára, hogy arany dicsfénnyel övezze a halottakat és a haldoklókat, s így az élők irigyeljék őket". A Budapesti Szimfonikus Zenekar fölvételén a legendás Joó Árpád vezényli a művet, aki bár nem a forradalmat követő emigrációs hullámmal, csupán húszesztendősen, 1968-ban hagyta el az országot, mégis személyében testesíti meg a külföldre kényszerült magyar nagyságok sorsát.