Hagyományok éltetői

„Születtem pedig, hajh, 1877. november hó 22. napján Szilágy megye Érmindszent községében, a régi Közép-Szolnok vármegyének Szatmárral határos érmelléki kis falujában” - írja önéletrajzában Ady Endre. Az időpont 1913 szeptembere, se ekkor még igaz a zárósor: „természetes, bár kissé szomorú, hogy igazában otthonom, lakásom nincs is.” Ady-képe viszont mindenkinek van. S nem pusztán az egykor a bankjegyeken is megtalálható portréról van szó, hanem arról, ami az egyénben, közösségben a művek, a pálya, a sors, a fotók és a megmaradt tárgyak ismerete után leszüremkedik. Arról, amiről aztán mítoszok is kerekedhetnek, amit az iskolai és más interpretációk alakíthatnak, és amit egyesek akár ki is sajátíthatnak maguknak.
A műsor mai vendége Hegyi Katalin, a Petőfi Irodalmi Múzeum főmuzeológusa.

Képek: Tárgyak az Ady-gyűjteményekből (a beszélgetésben is említett kalap, köszöntő-szalag és csónakos fejfa) /Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum/