Jegyzet

Jávor Béla: Negru

„Ekkor az ÚR Isten mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat formált a földből, és elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azokat. Mert amilyen nevet adott az ember az élő állatnak, az lett annak a neve” – írja Mózes a Teremtés könyve második fejezetében. Itt jelenik meg első ízben az emberiség történetében a szó fontossága. Először megteremtette Isten a teremtményt, de annak az lett a neve, amit az ember adott neki. És azóta a név meghatározza azt, akit megnevez.
A szavak nagy játékosok, igazából nem is a szavak, hanem az emberek, mert a szó az ember szájában a legveszélyesebb eszköz, a szó fegyver, veszélyesebb, mint egy gépkarabély. A szóval meg lehet sebesíteni, sőt meg is lehet ölni valakit. Emlékezzünk Nemecsek Ernőre, akinek csupa kisbetűvel írták be nevét a gittegylet könyvébe. Akié a szó, azé a hatalom. Emlékezzünk az ötvenes évekre, amikor a proletárdiktatúra eufemisztikus kifejezésekkel a talpáról a feje tetejére állította a fogva tartott országot. Békeharcnak nevezte a szovjet világhegemóniára törekvését, beszolgáltatásnak a padlássöprést, államosításnak az ellenérték nélküli vagyonelkobzást, Télapónak Szent Miklóst, kommunista szombatnak a fizetés nélküli pótmunkát, békekölcsönnek az extra adót. Minden csalás a szavakkal kezdődik, ahogy azt Aesopus már több mint 2000 éve megírta a róka és a holló meséjében, ahogy a róka kiénekli a holló szájából a sajtot.
Így van ez a homoszexuális kifejezéssel is, amely a XIX. század második felében született meg Kertbeny Károly író tollából kiszaladva, aki eredetileg nem hallgatott erre a szép magyar névre, hiszen ugyanezeket a betűket felcserélve Karl Maria Benkert néven látta meg Isten napvilágát. Addig a középkortól kezdődően az azonos neműekhez vonzódókat katzéroknak hívták, a homoszexuális és heteroszexuális kifejezést Kertbeny Károly honosította meg, amely homoszexuálisból csinált a magyar nyelv, mintegy magyarra fordítva homokost, akiket a már idézett Mózes óta egészen a XX. századig üldözött és büntetett a mindenkori társadalmi rend, kevés toleranciát mutatva irántuk. A múlt század végén kezdődött e magatartás domesztikációja, nem mással, mint az addigi megnevezés megváltoztatásával. Aki eddig a frivol homokos szóra hallgatott egyszer csak meleg lett. Nem tudható, ki volt az új Ádám, a keresztapa, de végső soron ez az új megnevezés az egyenlítői országokat leszámítva mindenhol kellemes érzeteket keltő fogalom, hiszen a sörön, a boron és a pezsgőn kívül, ami meleg, az kellemes. Új elnevezéssel szólva, ezzel kezdődött az érzékenyítés, magyarul a hozzászoktatás, hisz a szó, a fogalom új elnevezése készítette elő a szóval átnevezett magatartás elfogadtatását. Mára oda jutottunk, hogy a más néven illetjük a férfiak saját nemük iránti vonzódását, (melegek) és másként a nőkét, (leszbosziak), de a nemi rendellenességek között önálló elnevezést kaptak a biszexuálisok, a transzneműek sőt már a queer-ek is.
Normatívává vált a PC (píszí) beszéd, amely magyarul politikailag korrektet jelent, de ami ténylegesen azt jelenti, hogy a mainstream vagyis a kisebbség által meghatározott, többséginek kikiáltott álláspontnak megfelelően beszélünk. S ha ennek nem teszel eleget, magad bánod, jó ha csak kiközösítenek, rosszabb esetben egzisztenciádat is elveszted. Erre legeklatánsabb példa a múlt heti futball botrány, amikor a pálya szélén álló, negyedik futballbírót a török csapat segédedzője, egy fekete férfi inzultálta, mire a bíró kihívta a főbírót és megkérte, hogy szankcionálja ezt a segédedzőt. - Melyik az? – kérdezte jóhiszeműen a bíró a pálya szélén tömörülő és izgatott emberekre nézve. - A fekete – felelte a segédbíró, aki történetesen román volt s a román latin nyelv, ezért a válaszában, hogy fekete, úgy hallatszott, hogy negru. Ezt még az afrikai segédedző is megértette, csinált is botrányt, mert négernek hívni valakit akkor sem szabad a PC beszéd szerint, ha ez saját nyelvemen azt jelenti, hogy fekete. A török csapat és a francia csapat fekete játékosai csináltak is botrányt, szó szót követett, majd a két csapat levonult a pályáról és nem játszotta le a meccset. S mindennek oka, hogy a román nyelvben a fekete egyenlő a negru-val.
Hogy énekelte Kibédy Ervin a hetvenes években legendás sanzonja refrénjét?
- Én nem hiszem, hogy normális vagyok.

És ez csak rosszabb lesz.