Zenei kincsestár

Mindazoknak, akikkel Szenteste nem találkozhattunk a Zenei Kincsestárban, ezúton kívánunk kegyelemteljes, szeretetteli, bensőséges Karácsonyt a szerkesztő, Marton Árpád nevében is. Különös, de Jézus születésének ünnepe a barokk korától mindmáig őrzi háromszáz évesnél is régebbi motívumkincsét, legyen bár szó a karácsonyfadíszek barokk csavardíszeiről vagy épp a habcsókok, sütemények és más finomságok mesteri mintázatáról. Nem szólva a muzsikáról! Mintha a barokk gazdagon díszített, ragyogó és aranyfényekben csillogó motívumkincse és a barokk muzsika diadalmas ragyogása valamint bensőséges puhasága egyébre sem termett volna, mint hogy örök időkre letéteményese legyen az örök titoknak: Isten megjelent a földi világban, hogy fényt és szeretetet hintsen szerteszét. A ma fölhangzó két barokk karácsonyi zenemű mind a karácsony meghittségének, mind emelkedett ünnepélyességének hangot ad. Először a betlehemi jászol köré gyűlhetünk Marc-Antoine Charpentier pastorale-jánka hangjaira. Ez a puha és kedves zenemű A hangszerek karácsonya című gyűjteményből való, és Bernard Labadie együttese, A Király Vonósai szólaltatják meg.
Charpentier karácsonyi pastorale-ja után Alessandro Scarlatti 1725-ből való karácsonyi kantátája hangzik föl Maya Boog és a Kölni Kamarazenekar előadásában, Helmut Müller-Brühl vezényletével. A szerzeményt a Szentatya köreiből rendelték meg, és arra szolgált, hogy a szentesti vecsernyék és az éjféli mise között áhítatos légkört teremtsen a római palotában – míg fölszolgálják a "bőséges vacsorát", mint egy szemtanú hírül adja.