Zenei kincsestár

265 esztendővel ezelőtt, 1756-ban ezen a napon, január 27-én látta meg a napvilágot minden idők egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – zenei géniusza, Wolfgang Amadeus Mozart. Úgy ildomos, hogy szerda esti zongorabérletünket az ünnepelt tiszteletének szenteljük. Nem is egyebütt, mint Mozart salzburgi szülőházában, amelynek falait állandóan megtöltötte a zene, alig pár év múlva magának az újonnan érkezettnek tevőleges közreműködésével. Jóllehet Mozart muzsikuscsaládba született, édesapja pedig a korszak egyik legjelesebb zenepedagógusának számított, az, amit az alig 4-5 éves Mozart produkált, nem magyarázható semmiféle nevelési módszerrel, zenei képzéssel. A kis Mozartról még a józanságáról híres XVIII. század emlékírói is csak akként tudnak méltóképpen megemlékezni, hogy isteni csodát, korábban sosem látott tálentumot emlegetnek. A következő apró billentyűs darabokat a fiára méltán büszke Leopold jegyezte föl nagy gondossággal, hogy belőlük az utókor is hallhassa, micsoda találékonysággal és eleven fantáziával tette magává a kis Mozart a korszak divatos zenei formáit. Ton Koopman játékát hallgatva nem csak a salzburgi szülőházba nyerünk bebocsáttatást, de azon is eltűnődhetünk, hányattatásoktól nem épp mentes élete során Mozart mennyire méltónak bizonyult a mi Urunk tanításához: "ha nem maradtok olyanok, mint a gyermekek, nem mehettek be a mennyek országába…"
Ton Koopman után Ingrid Haebler idézi meg a 265 éve született Mozart variációs művészetét a 264-es Köchel-számú kilenc variációval, amelyekben Bécs ifjú sztárja egy francia dalocskából formál lenyűgöző formaváltozatokat.