Jegyzet

Jávor Béla: Orrszarvú

Eugene Ionesco, az abszurd dráma és próza egyik megteremtője és mestere írta meg az Orrszarvút. Előbb novellaként, majd három felvonásos drámaként. A történet szerint egy kisvárosban egyszerre orrszarvúk tűnnek fel, hétről hétre egyre több, száguldoznak az utcákon nem kis riadalmat keltve az ott lakókban. A riadalom csak akkor lesz teljes, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy az orrszarvúk nem a semmiből érkeznek, hanem az addig ott lakó békés lakosok alakulnak át orrszarvúvá és ez a folyamat egyre gyorsul. Az elbeszélőnek egyre több és több ismerőse válik rinocérosszá, s végül eljut oda ő is, hogy a kezdeti rettegésből lassan ébredő vágy lesz. Ő maga is orrszarvú szeretne lenni, ha már minden ismerőse és barátja az lett. A kezdeti irtózás lassan átalakul alkalmazkodássá, majd vággyá az embertől idegen orrszarvú lét iránt. Reggelente várakozva néz a borotválkozó tükörbe, nő-e már az orra és arca mikor cserél formát. Retteg és vágyakozik, miközben az utcáról behallatszik az orrszarvúk bőgése. Mesteri, ahogy az író leírja, miként válunk a kezdetben ellenzett és elutasított létforma követőivé, utánzóivá. Miként alakul át gondolatvilágunk az elutasítástól az elfogadáson át a vágyig.
Miért jut ez most eszembe? A magyar labdarúgó válogatott sikeres tagja, az év futballistája, Gulácsi Péter a héten érezte szükségét, hogy honlapján egy bejegyzést tegyen közzé, melyben kiáll az ún. szivárványcsaládok mellett, elfogadásra, toleranciára intve olvasóit, követőit, rajongóit. Nem a hagyományos családot preferálja jegyzetében, hanem azt, amelyben az örökbefogadott gyermeknek két apukája vagy két anyukája van valóságként és egyben mintaként. Miért gondolta a jeles futballkapus, hogy e bejegyzése nem lesz megosztó, hogy a téma érzékenységére figyelemmel eddigi tisztelői, sőt rajongói jó része nem fog neheztelni rá? Mi szüksége van egy nemzetközi rangú futballistának, hogy olyan kérdésben nyilvánuljon meg, amely nem tartozik a feladatai közé és e megnyilvánulásával óhatatlanul híveket veszítsen, minthogy a magyar társadalomban a szivárványcsaládok népszerűsége elenyészően alacsony, előre látható volt, hogy ez a megnyilvánulása több kárt fog okozni, mint amennyi hasznot hoz.
Aki jobban utána olvasott, kideríthette, hogy a Lipcsében játszó sztár megszólalása nem teljesen önkéntes volt, hanem egy magazin kezdeményezésébe illik, amelyik mintegy 800 női és férfi futballistát kérdezett meg erről a problémáról, hősünk bejegyzése tehát alkalmazkodás a témához. Ha Gulácsi Pétert összevetjük Eugene Ionesco-val, nem lehet nem észrevenni a rinocéroszodás árnyát. Nemzeti idolunk a globális, ezen belül az európai sporttérkép egyik meghatározó alakja, egy hatalmas biznisz részese és ez a globális futballvilág hatalmas befolyással bír a leendő futballistákra, a gyerekekre. Mindazok, akik befolyással akarnak lenni e témában, nem hagyhatják ki a filmvilág, az irodalom és a kultúra több ágában is megnyilvánult akaratukat a sportvilág területén sem.
Jelen jegyzetem célpontja nem a szivárványcsaládok léte vagy nemléte, azok pozitív vagy negatív megítélése, (mely a katolikus rádió jegyzetírójánál nem is lehet kétséges), pusztán a rinocérizmus jelenléte és veszélyessége.
Kétségtelen tény, hogy a szivárványcsaládok egyenlők Ionesco orrszarvúival, amelyek kezdetben csak épp felbukkantak társadalmunk utcáin, mint oda nem való, mégis megjelent idegen testek. Kezdetben nem vettünk tudomást róluk, de nem lehetett figyelmen kívül hagyni őket, hiszen évente csaptak nagy Rinocérosz Büszkeség napi ünnepségeket és éppen ellenkezőleg amilyen kevesen voltak, olyan hangosak lettek. Idővel megszoktuk őket városaink utcáin, ahogy a sarkon befordulva, bőgve elvágtattak mellettünk egyre több riadalmat keltve, miközben egyre több médiumban hallhattuk, hogy rinocérosznak lenni milyen szép és felemelő és azt is, hogy a szeretet a rinocéroszokra is kiterjed, legyünk velük szemben toleránsak és elfogadók. Mára eljutottunk hallgatásunkkal oda, hogy az orrszarvúak határozzák meg a közbeszédet és Gulácsi sem posztolta volna azt, amit, de helyzeténél fogva nem mer ellene menni a nemzetközi fősodornak.
S talán ezért íródott ez a jegyzet, Gulácsi Péterért és a gulácsikért, akik már nem mernek ellenállni az orrszarvúsodásnak, akik már nem merik vállalni saját véleményüket.
Vigyázat, aki megfelelni akar, előbb-utóbb orrszarvúvá válik.