Akvarell

„Aki elhiszi az álmot” – fontos mondat ez a Nibelung-énekben, a német nemzeti eposszá vált középkori alkotásban. Természetesen az is lehet valakinek az álma - immár a jelenkorban-, hogy megkapja az Artisjus Irodalmi Nagydíjat. Márton László esetében ez már valóság. Az elismerést saját munkássága mellett kiemelten a több mint 600 könyvoldalt kitevő költemény fordításáért kapta – a szöveg teljes átültetése eddig rajta kívül csak egy embernek sikerült Magyarországon.

A költészeti kategóriában – még mindig Artisjus – nyugodtan mondható akár meglepetésnek is a díjazott személye. Az irodalomtörténészként és szerkesztőként is jegyzett Wirth Imre ugyanis, aki jelenleg szakmai kiállításokat gondoz, regényíróként kezdte a pályafutását. A sikeres nyitás után azonban takarékra kapcsolt. Egy értékelés szerint ez volt a tektonikus rákészülés időszaka, amit csakis a lírai megszólalás követhetett. A szerző magyarázata egy kicsit más...

O Fortuna, / velut Luna / statu variabilis… Nem mindenki hallja ki - és még kevesebben értik - a szerencsét a változékony holdhoz hasonlító latin szöveget a Caramina Burana elsöprően lüktető kezdő hangjaiból. Azt pedig valószínűleg alig néhányan tudják, hogy a zeneszerző mágikus képeket álmodott a szólóénekesek, a kórus és a hangszeres kísérlet mellé, ahogyan azt a mű alcímében egyébként fel is tünteti. A látványt néhány éve az Erkel Színházban életre keltették. Most az Opera otthonra sorozatban mindez az interneten tekinthető meg, május 22-én este 8-tól. Bogányi Tibor az előadás karmestere és egyik alkotója először a kezdetekről beszél.

Kép: Egy pillanat Orff művének előadásából