Páholy és pódium

Az elsősorban Bartók Béla tisztelőinek és Kocsis Zoltán rajongóinak ajánlott sorozatot a kettejük különleges kapcsolatának reprezentálására szánom, a zeneszerző születésének 140. évfordulója, és a kétszeres Kossuth-díjas, Liszt- és Bartók-Pásztory-díjas zongoraművész-karmester május 30-i születésnapja alkalmából. Most lett volna 69 esztendős, ha öt éve nem szólítja el a halál. Távoztával megszakadt az a felbecsülhetetlen munka, amellyel alig a felén jutott túl: A Bartók Új Sorozat. 2006-ban indította útjára a ciklust a komponista 125. születési évfordulóján. A 31 darabosra tervezett CD-album mellett a Bartók-archívum zenetudósai folyamatosan dolgoznak a szerző műveinek kritikai kotta-összkiadásán, amely egyedülálló tudományos hátteret ad a Bartók-interpretációnak. Ennek élén állt Kocsis Zoltán, aki nemcsak zongoraművészként, de a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatójaként is letéteményese volt. Vásáry Tamás Bartók földi helytartójának tartotta és felbecsülhetetlen értéknek nevezte Kocsis tevékenységét a Bartók-hagyaték kezelésében. A zeneszerző munkásságának egyik legnagyobb tudósa, Somfai László pedig hangzó kritikai kiadásnak nevezte Kocsis Zoltánnak a holland Philips cégnél, az 1990-es évtizedben rögzített, Bartók összes szólózongorára írt művét tartalmazó felvételeit. A Bartók Új Sorozat gyakorlatilag átvette ezeket, néhány azóta előkerült, és a zongoraművész szerint az összkiadás szempontjából fontos és elmaradhatatlan darab hozzáadásával. A szóló-zongoraművek mintegy nyolc lemeznyi anyagát tartalmazó sorozatban szeretném hűen követni a művész interpretációs és szerkesztési elgondolását és annak sorrendjében megszólaltatni azokat, nem pedig a kronológiát követve.