Zenei kincsestár

Bach – ahogyan ő maga sem hallhatta... Kedves Hallgatóink! Akár ezt a címet is adhatnánk a Zenei Kincsestárban ma elhangzó összeállításnak. Hisz minden idők legnagyobb billentyűs szerzőjének sohasem állt módjában hogy műveit minden idők leggazdagabb tónusú billentyűs hangszerén, zongorán játszhassa. Ezek a csembalóra és orgonára szerzett, bámulatos változatosságú szerzemények márpedig mindmáig a zongorajáték és a zongorás kompozíció alapjait képezik. Egyetlen jelentős zongorista sem hagyhatja ki őket repertoárjából. Ma két, igencsak eltérő habitusú zongoraművész remek fölvételeiről halljuk Bach szerzeményeit. Elsőször Carl Seemann 1953-ban fölvett Bach-lemezéről szólal meg három apróság az Anna Magdalena Bach pallérozására szerzett Gyakorlókönyvből.

Carl Seemann után Emil Gilels mutatja be a Bach-zongorajáték egy eltérő útját. A h-moll Prelűd után az 5., G-dúr Francia szvitet játssza.